A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
296 II. János Pál VASARMAPI GOMDOLATOkT Augusztus 7 - ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP AZ EUCHARISZTIA AZ EGÉSZ SZENTSÉGI ÉLET ALAPJA ÉS CSÚCSA A szentmise olvasmányai: lKir 19,4-8; Ef 4,30-5,2; Jn 6,41-51. A Megváltás misztériumán, azaz Jézus Krisztus beteljesített megváltó művén belül az Egyház nemcsak Mestere Evangéliumának válik részesévé az Isten szava iránti hűséggel és az igazság szolgálata által, hanem reménnyel és szeretettel teljes engedelmessége révén Krisztus megváltó tettének erejében is részt kap. Ez utóbbi szentségi formában történik, főleg az Eucharisztiában, melyet az Úr alapított, s benne foglalta össze egész megváltó művét. Az Eucharisztia az egész szentségi életnek alapja és csúcsa, melynek révén minden Krisztushívő elnyeri a Megváltás üdvözítő erejét, miközben végigjárja az utat a keresztség misztériumától — amelyben eltemetkezünk Krisztus halálában az Apostol szava szerint — egészen a feltámadásban való osztozásig. Ebből a tanításból az is érthetőbbé válik, hogy mind az egész Egyház, mind az egyes hívők szentségi élete miért éppen az Eucharisztiában éri el a tökéletes teljességet. Ebben a szentségben ugyanis Krisztus akaratából szüntelenül megújul annak az áldozatnak a misztériuma, amelyben a kereszt oltárán Ö egészen felajánlotta magát az Atyának; az Atya pedig elfogadta ezt az áldozatot, és Fiának teljes odaadásáért, „amellyel engedelmes lett mindhalálig” (Fii 2,8), viszonzásul a maga atyaságát adta, ami a feltámadásban a halhatatlan életet jelenti. Az Atya ezt meg tudja tenni, hiszen kezdettől fogva Ő a forrása és ajándékozója minden életnek. Ez az új élet, amely magával hozta a keresztre feszített Krisztus testi megdicsőülését, egyúttal jelévé vált az embernek szóló új ajándéknak is, aki a Szentlélek.Általa minden Krisztussal kapcsolatban levő ember felé árad az az élet, amely az Atyáé, és amit ő ad a Fiúnak. Az emberek e Krisztushoz kapcsolódásának legtökéletesebb szentsége az Eucharisztia. Mert amikor összegyűlünk, és megünnepeljük az Eucharisztiát, részesedünk benne, kapcsolatba kerülünk a földi és mennyei Krisztussal, aki közbenjár értünk az Atyánál. De mindig megváltó áldozata révén kerülünk vele kapcsolatba, amellyel min
