A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

292 2) Szükség van minden erőszak és a konfliktusok nyílt le­leplezésére; le kell lep­lezni a fegyverkezési hajszát, a kínzást, a terrorizmust, az Észak és Dél közötti hátrá­nyos megkülönbözte­tést és egyre növekvő feszültséget. 3) Meg kell aka­dályozni mindazt, ami elszabadíthatja az erő­szakot és az igazságta­lanságot. A kommuni­kációs programok e­gyéb témákról is tárgyalhatnának, mint az uralkodni akarásra szóló folytonos unszolásról. 4) Túl kell jutni azokon az akadályokon, amelyek a pusztítás megelőzésének útjában állnak. Nem szabad egyetérteni a fajok, osz­tályok, kultúrák közötti versengéssel; elébe kell vágni a türelmetlen­ségnek és a részrehajlásnak. 5) Az, hogy a béke ügyét hatékonyan előmozdítsuk az igazsá­gosság által, két feltétellel lehetséges: egyfelől pontos információt, másfelől pedig hiteles értelmezést kell nyújtani. 6) Megfelelő hírverést kell biztosítani a békére és igazságosság­ra irányuló nagy és kis kezdeményezéseknek. Ebben a tekintetben a tömegkommunikációs eszközöknek állandó képzésre szóló küldeté­sük van. A béke keresztény eszméjének és üzenetének, az Egyház bé­kére irányuló erőfeszítéseinek különös figyelmet kell kapniuk. 7) Mindez magával hozza, hogy hangoztatni és erősíteni kell a békét és igazságosságot megelőző feltételeket: az emberi személy­nek, az alapvető emberi jogoknak, az élet és a szeretet értékének tisz­teletben tartását. Az, hogy a tömegkommunikációs eszközök a hit, az igazságos­ság és a béke javát szolgálják, nem csupán az újságírók feladata. Min­den hallgató, olvasó, néző közreműködhet, mégpedig azzal, hogy meg­válogatja a programjait, és kinyilvánítja reakcióit. R. D. G.

Next

/
Thumbnails
Contents