A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

279

Nem kellene azt gondolnunk, hogy ezekhez a kérdésekhez édeskevés közünk van. A katolikus Egyház jelenlegi belső életének és a jövő felé alakító fejlődésének jelentős tényei ezek.

Számunkra személyes gondot és élményt akkor jelentenek, ha saját plébániánkon vagy valami eleven egyházi mozgalmon belül bekapcsolódunk az egyházmegye ,,szinodális” életébe: elmélkedünk, vitatkozunk, együttműködünk vagy tiltakozunk mai kérdések és megoldáskeresések dolgában.

Még a püspöki szinódus alakulóban levő ,,játékszabályai” sem közömbösek számunkra. Ezt nagyszerűen érzékelhetjük egy példán; nem a leglényegesebb, de meglehetősen jellemző a második keresztény évezred végére. A tavaly októberi szinódus részlettémái között ott szerepelt a nők helyzete az Egyházban; egyes püspökök és egész országos delegációk szívósan hangoztattak,,feminista” eszméket. Nos, a szinódusi szabályok szerint a feminista indítványok nem válnak hivatalos szinódusi véleménnyé; a Szentatya pedig később kiadandó apostoli buzdításában — biztosra vehetjük — figyelmen kívül hagyja ezeket. Kinek „drukkolunk”: a pápának vagy egyes (pl. észak-amerikai) püspököknek?

Általánosabban szólva: a szinódus jelentősége nagy mértékben magának a találkozásnak, a tapasztalat- és eszmecserének az élményében rejlik, a pápa, a kúriai emberek és a világ különböző részeiből ösz- szejött püspökök számára egyaránt. A beszámolók, a véleménynyilvánítások, a javaslatok — akkor is, ha a szinódusi titkárság vagy a pápa nem teszi magáévá vagy elhallgatja - erjedést indítanak meg az Egyházban; amikor aztán eljön a kellő történelmi pillanat, amikor maga az eszme jobban megérett, akkor megtenni gyümölcsét az egyházi életben.

A közéletnek van állama, a munkásnak van szakszervezete, a filozófiának van iskolája, a művészetnek van akadémiája, a szerelemnek van házassága; érthető' tehát, hogy a vallásnak is van egyháza.

(Prohászka Ottokár)

A vallás annyit jelent az erkölcsiség számán), mint a víz a földbe vetett magnak. Ahogy a mag elszárad a földben, ha nem jut elegendő vízhez, ugyanúgy az erkölcsiség is, amely a vallás termékenyítő behatását nélkülözi, kiszárad és végül elpusztul. (Gandhi)

Panaszkodol, hogy sok helyen nincs elég szeretet. Ültess oda te szere tetet, s majd akkor lesz elég ott is. (Keresztes Szent János)