A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

262

(„Tudom én, mit csinálok!”) nem hagyja abba a kísérletet, amikor a lámpa veszélyt jelez, rászabadítja a halált hozó sugárzást az egész földre. Egy ember hibája lehetetlenné teszi, hogy az összes többi egészségesen éljen.

Erről a problémáról beszél az ószövetségi bűnbeesés-történet. Az ember ellenszegült Istennek, és ez kihat mindazokra, akik embernek születnek. Ezt eredeti bűnnek nevezik a teológusok, ami annyit jelent, hogy Istentől kezdet óta elfordult és neki nem engedelmeskedő világba születünk.

Ebbe a „bűnös” világba született Jézus Krisztus is azért, hogy engedelmeskedjék, hogy megtegye Isten akaratát, mert egyedül ez boldogítja az embert. „Jövök, hogy teljesítsem akaratodat” (Zsid 10, 10). Az ember végső boldogságát szolgáló és éppen ezért Istennek tetsző, helyes magatartás: Isten akaratának teljesítése. Az ember romlását okozó és éppen ezért Istennek nem tetsző, helytelen magatartás: az ellenszegülés Istennek. Jézus Krisztus az előbbi magatartást választotta, még akkor is, amikor szinte minden gonoszság összefogott ellene és próbára tette. Kitartott Isten akarata mellett, . . engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta. . . úgy, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fii 2,8-11). A halált- hozó sugarakkal átjárt burából kitört, utat nyitott. Az élet folyását a régi, rendes mederbe terelte. Helyreállította a kapcsolatot Isten és ember között. Akik hozzá csatlakoznak, osztoznak életében, elfordulnak a régi, bűnös élettől és átölelik az új életet, Isten akaratát. Ezt a két ellentétet állítja elénk a keresztségi szertartás. Az egyik oldalon áll a Gonoszlélek, a Sátán, a halálthozó engedetlenség, a bűn, a test szerinti régi ember; a másik oldalon áll Krisztus, a jó, az életet adó engedelmesség Istennek, az új és lélek szerinti ember. A keresztségben a jót, Krisztust választjuk, a Gonoszlelket, a rosszat pedig elvetjük.

Igen figyelemreméltó a Kolosszei levél tanítása erről a választásról (T. ffejezet). „Ha Krisztussal föltámadtok, keressétek, ami fönt van”, vagyis ne a földieket hajszoljuk. Szent Pál nem azt kéri híveitől, hogy költözzenek ki ebből a világból, hanem hogy gyökeresen változzanak meg itt a földön. A régi (földi, test szerinti) és az új (égi, lélek szerinti) ember itt ezen a földön élj és itt részesül Krisztus feltámadt életében. A régi emberben harag, rosszindulat, gyűlölködés, átkozódás, tisztátalanság él. Az újban ellenben egység, megértés, irgalomjóság, szeretet, béke és Krisztus tanítása.

Amikor az egyházba kéri valaki felvételét, a közösséget építő, egymást segítő és szerető, önzetlen életre határozza el magát. Ugyanakkor ellenemond a harag, széthúzás, gyűlölködés és önzés szellemé-