A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

263

nek. Ez a választás nagyon is jelentős a mindennapi élet számára. A jó és a rossz nap mint nap ezer formában jelenik meg előttünk. Nyomor, betegség, kizsákmányolás, fajgyűlölet, tudatlanság, veszekedés: mindez a rossz megjelenítője. Ennek ellenemondva szembeszegülünk a Gonosznak, megtöljük uralmát, és Krisztus mellett teszünk hitet. A Krisztusban hívők mindezt tudatosan teszik, mert a kinyilatkoztatásból ismerik Isten elgondolásait. Akik nem ismerik Krisztus tanítását, de ugyanakkor a jó, a közösség, a megértés, a béke és a szeretet mellett döntenek, ismeretlenül is Krisztus táborához csatlakoznak, és ellenszegülnek a Gonosznak.

Régebben ördögűzés (exorcizmus) néven volt ismeretes a keresztelési szertartásnak ez a része. Ez nem jelentette azt, hogy az újszülött az ördög megszállottja. Végső fokon a betegség, a halál és minden rossz a Gonosz lélek csábítására vezethető vissza. Az „elle- nemondás mindennek” (ördögűzés) a rossz elvetését és a jó, Krisztus választását jelenti.

6. Megkenés a kérésztelendők olajával

A világ az ember birtoka, neki adta az Isten, hogy magának megfelelővé alakítsa: humanizálja. Ebben a küzdelemben mindenki szembekerül a Gonosz lélekkel, a rombolás (betegség, halál) hatalmával. így az ember élete küzdelem a rossz ellen a jó győzelméért. A küzdelem célja nem az, hogy a természetet az ember játékszerévé tegye, hanem hogy az ember végső céljának alárendelje, és így az egész teremtett világ elérje célját Krisztus által: „S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben” (lKor 15,28). A küzdelemre készületet jelzi az olajjal való megkenés. (Az olajat a püspök szenteli meg az egyházmegye székesegyházában nagycsütörtökön, és onnan viszik az egyes plébániákra.) A régi görög-római világban a birkózók olajjal kenték be magukat a verseny előtt, hogy ellenfelük szorító izmai közül kicsússzon sikamlós testük. Krisztus követője küzdelemre készül a Gonosz, az önzés, a saját rossz hajlamai ellen, és Krisztushoz csatlakozik, aki legyőzte mindezt. Az Ö üdvözítő erejében bízva vállalkozik a nagy küzdelemre. „Védelmezzen téged Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek ereje!” — halljuk a szertartásban. A hívek ezután átvonulnak (esetleg körmenetben, énekelve) a keresztelőkápolnába vagy a főoltárhoz.