A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
258 Jézus lándzsával átvert Szívének és e Szív által annyira szeretett személyek erkölcsi nyomorának szemlélete az engesztelés izzó vágyát gyújtotta P. Bíró szívében. Az engesztelés válasz egy megsebzett sze- retetre. Az Egyház tanításában ez a válasz soha nem viselte magán a jogászkodás vagy a szentimentalizmus jegyeit. P. Bíró is jól látta, hogy az engesztelés nem csupán ájtatoskodás vagy szép imák ismétlése. Tiszteletben tartotta a különböző engesztelő ájtatosságok hagyományát, de a hangsúlyt másra helyezte. Az ő felfogása szerint az engesztelés inkább a gyakorlati tettekben megnyilvánuló jóvátételben, az erkölcsi rend helyreállításában áll. A teremtett dolgok használata az a terület, ahol a legtöbb bűnt elkövetjük, ahol leginkább megtagadjuk Isten és az embertárs szerete- tét akár cselekedet, akár mulasztás által. Tehát ezen a téren igen sokat kell jóvátennünk. Néhány példa az általa felsorolt hibákból: a javak önző birtoklása; azok igazságtalan elosztása kicsiben és nagyban; a hiú kiadások; a lustaság, hanyagság, fél tudás az állapotbeli és hivatásbeli kötelességek teljesítésében; a talentumok fel nem használása az embertársak javára; pazarlás akár gondatlanságból, akár élvezetvágyból stb. P. Bíró Szt. Ignác szemével nézte a teremtett dolgokat. Isten keze alkotása minden, ajándék és Isten nagy megbízatása, hogy az ember által elérhessék a Teremtőjüktől kapott céljukat, Isten dicsőségének szolgálatát. Szent Pállal együtt érezte a természet vajúdását, sóvárgását egy jobb világ után, amelynek része lesz majd Isten fiainak megdicsőült életében. „Isten örök terve, hogy szentháromságos életébe felvegye az embert és az ember által az egész teremtett világot. Ez megvalósul Jézus Krisztusban, az Istenemberben; és megvalósul, folytatódik az emberekben, az Egyházban az Úr Lelke által. Krisztus, Egyháza által, megszületik az emberiségnek és fejlődik az élet teljessége felé, amikor Isten lesz mindenben Minden.” Az elsőrendű feladat az ember számára a szív megtérése. Az igazi Jézus Szíve-tisztelő elsősorban a saját életében állítja helyre a rendet. így a mindennapi élet dolgai, még a legszerényebbek is, a látszat szerint „profánnak” számítók is, az engesztelés eszközei lehetnek. A feltétel: feladatainkat jól végezzük és szerető szívvel. Ezt az engesztelés „aktív módjának” is nevezhetjük. Rendelkezésünkre áll a „passzív mód” is. Nem szükséges rendkívüli önmegtagadásokat keresnünk. Ha valaki jól akarja betölteni a főparancsot, saját életkörülményei elegendő felajánlanivalót kínálnak. A szenvedésnek és a halálnak kiszolgáltatott test, az első bűn által megmérgezett emberi kapcsolatok, a bensejében „két törvény” közt megosztott személyiség - mindez eszköze lehet az engesztelésnek, vezeklésnek. A feltétel: meg
