A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
256 volna, a Megtestesült Ige saját példájával mutatta be a teremtett dolgok helyes használatát, két keze munkájával szentelve meg az anyagot, melyen dolgozott, a szerszámokat, melyekkel formálta azt. Ezt az életet mintázva teljesítheti az ember azt a parancsot is, hogy „szüntelenül imádkozzunk”. P. Bíró kiszámította, hogy a jezsuita napjának, életének mindössze egynyolcad részét teszi ki a közvetlen Istenhez fordulás. Igaz, ebből az imából „árad a hatékonyság a természetes eszközökbe, de a buzgón végzett imádság valóban látsz- szék meg napközben, egész viselkedésünkön, munkáinkon.” Életünk legnagyobb részében a teremtett dolgokkal való foglalkozás köt le bennünket, Istentől rendelt hivatásunk teljesítése közben. Itt is Istent kell megtalálnunk, szeretnünk, szolgálnunk, hogy egész életünk Istenbe kapcsolódjék, imádsággá váljék. „Erről az alapvető igazságról jámbor keresztények, papok, szerzetesek is igen-igen megfeledkeznek, s azért gondolkoznak, írnak beszélnek helytelenül vagy kevésbé helyesen a vallásosságról, istenszolgálatról” — írja P. Bíró. Az Úr Jézus imádságos, munkás, az anyagot megszentelő, mindenben az Úr akaratát kereső és szerető názáreti életét bármüyen foglalkozásban bárki megmintázhatja. Akit ezen az életúton vezet a jó Isten, „szent egyszerűséggel és fönséggel éljen, mint az Úr Jézus élt 30 éven át Názáretben, és akkor szentül él, ha soha semmi feltűnőt, rendkívülit nem is végez. Higgye Krisztus^evangéliuma szerint, hogy az elrejtett életben nagy szent lesz, ha az Úr Szívéhez hasonlóan él az elrejtettségben, hiszen az Ur sem cselekedett élete ezen szakaszában semmi feltűnőt, semmi rendkívülit. A Szűzanya és Szent József pedig egész életükben csak a szürke, hétköznapi életet élték egyszerű lélekkel, mégis szentek ők, a nemzetek Apostolai felett szentek.” Az Úr nyilvános életéről szólva rámutatott P. Bíró az Üdvözítő apostoli módszerére. A Megváltó a szegényeknek hirdette az evangéliumot. Tanításában, példabeszédeiben ott szerepelnek a mindennapi élet foglalkozásaiból merített képek: a magvető, a szőlőmunkások, a jó pásztor, a hűtlen intéző, igazságtalan bíró . . . Szentségeit külső jelként szolgáló anyaghoz: vízhez, olajhoz, krizmához, kenyérhez, borhoz kötve rendeli. „Egyesíti bennük a legközönségesebb anyagot a legtökéletesebben szellemi dologgal, a kegyelemmel, sőt Isten Fia testével és vérével. Müy megszentelőnek, szentnek kell lennie az igazi keresztény szemében az anyagnak” - tanít P. Bíró. - Jézus „körüljárt, jót cselekedvén”: betegeket gyógyított, kenyérrel táplálta a sokaságot. . . Nemcsak a lélek szükségleteire válaszolt, gondja volt az emberi test jólétére is. Amit az Úr földi életében tett és elszenvedett, mindannak rugója az Ö végtelen szeretete az Atya és az emberek iránt. Szeretet,
