A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
247 Babos István VA SAR MAP I ÖOMDOLATOK Július 3 - ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP OLCSÓ A PRÓFÉTA SAJÁT HAZÁJÁBAN A szentmise olvasmányai: Ez 2,2-5; 2Kor 12,7-10; Mk 6,1-6. A mai vasárnap mind a három olvasmány a próféták egyformán sanyarú sorsáról szól. Képzeljük el a párbeszédet, amely a próféták és hallgatóságuk között lefolyt. — Ezekiel üzenete nem tetszett hallgatóinak: Ne okoskodjon köztünk ez a zavarkeltő! — Szent Pál egészen elérzékenyült; talán azt is mondta nekik: „Én csak jót akarok!” De nem hallgattak rá, mert nem elég ékesszólóan beszélt, mint más feléjük járt szónokok. Ne akaijon oktatni minket ez az izgága, dadogó, s ezenfelül valami nyavalyában szenvedő ember! — Jézust saját földijei utasítják vissza. Az ács fia, ez a senkiházi, akiről mindent tudunk, ne játssza a nagyot! — Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ilyen ellenséges hangulat fogadta Isten hírnökeit. A mai emberek talán nem ilyen gonoszak? Valóban nem? Nézzünk pár filmkockát a valós életből. A jól szereplő diákot megdicséri a tanár. A tehetséges mesterembert kitüntetik a szakmabeliek. Elismeréssel adóznak egy társadalmi vezetőnek. A csinos, jó megjelenésű fiatal lány elhalad az utcán, és minden tekintet követi őt: így ismerik el szépségét. Minden esetben ott van az elismerés, a siker, amelyet nem lehet szem elől téveszteni; de ugyanakkor ott van mögötte az irigység is, amelyet talán legjobban a „mire vág föl” foglal össze. De ez a „mire vág föl” a bevezető ahhoz, hogy a sikeres személyt lehúzzuk a sárga földig. Hogy mennyire veszélyes ez a magatartás, látható az evangéliumból. Még a csoda sem segítene az ilyen szűk látókörű emberen, mert az ő magatartása az, hogy még akkor sem hiszi, ha látja. Az önzés és irigység igen elferdíti látószögünket. Saját magunkat helyezzük a középpontba, és onnan ítélkezünk: a zavarkeltő, a műveletlen, a senkiházi ne akaijon oktatni engem!
