A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

245

harminc évet élt cisztercita szerzetesként az algériai beduinok között, Isten szemlélésében és az egyszerű emberek közelségében, csendes, szerény szolgálatában. Ezzel az életmóddal teljesen megvalósította feltett evangéliumi szándékát: ,,a háztetőkről hirdette az evangéliumot." (Mt 10,27.)

Tehát a dialógus meg az evangéliumhirdetés — két, első látszatra egymással össze nem férő fogalom — valójában igen szoros dialektikus kapcsolatban állnak egymással.

Szent Pál apostol kétéves efezusi tevékenysége (ApCsel 19, 1—41) nagyszerű példája a nyílt dialógus és a maradéktalan evangéliumhirdetés összeötvözésének. Maga az apostol ebben a korszakban tanulta az apostoli élet művészetét, és lelki fejlődése nekünk is okulásunkra szolgál. — ,,Mindennap Türannosz iskolájában tanított.” Az iskola (szkhó/é) bölcselkedő központot jelent, a tanítás pedig (diaie- gomenosz) tulajdonképpen vitatkozó beszélgetést, közösben végzett okoskodást, párbeszédet, dialógust. „Ez két éven át tartott." A különben nyugtalan természetű, folyton új vállalkozásokba kezdő Pál életében meglep az, hogy két álló éven át egyazon városban maradt. Vitatkozott a bölcselkedő görögökkel; párbeszédet kezdett a János- keresztényekkel, és elvezette őket Jézus keresztségére; szembehelyezkedett Szkeua főpap hét fiának babonás, zsidó-keresztény keverékvallásával; leleplezte az Artemisz-kultusz helyi ideológiáját, amelyhez az ezüstművesek nem csekély anyagi érdeke fűződött. Lett is ebből nagy zendülés; a városi színházba összecsődült tömeg kis híján meglincselte az apostol munkatársait. „Pál is be akart menni a népgyűlésbe, de őt nem engedték a tanítványok." Egy apró megjegyzés bizonyítja Pál apostol „ökumenikus kapcsolatainak" eredményességét: „Néhány ázsiai főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba." — Ennek a változatos efezusi