A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
244 más felfogásúak felé nagy nyitottságot kíván tőlünk, másrészt pedig a teljes katolikus örökségünkhöz való, elmélyült és tudatosan ápolt hűséget. Ezek a feladatok mind benne vannak a havi szándékban. Imádkozzunk a bevándorlókért, menekültekért, valamint a befogadókért; imádkozzunk a jelenért és a jövőért! Egy menekült khmer vallomása találóan foglalja össze a havi szándék velejét: „Azt olvastam a Bibliában: Szeressétek egymást! Láttunk olyan keresztényeket, akik segítségünkre siettek. Most szeretnénk megismerni a vallást, mely ilyesmit hangoztat." MISSZIÓS:. .. . hogy a nem keresztény vallásokkal folytatott párbeszédre irányuló igyekezet ne jelentse azt, hogy lemondunk az evangélium hirdetésének kötelességéről és jogáról Illetékes emberek — köztük maguk a pápák — gyakran kiemelik, hogy a nem keresztény vallások híveivel folyó párbeszéd nem csupán egyes kiválasztott keresztényeknek a feladata, hanem az egész egyházközösségé. Ez az elvi álláspont kiválthat belőlünk egyrészt bizonyos félreértést, másrészt suta tehetetlenség érzését. Mit tehetek én a nem keresztény vallásokkal való jobb megértés érdekében?! — A félreértés részben eloszlik, ha azt is leszögezzük, hogy tudományos, teológiai jellegű eszmecserére valóban csak a képzett szakemberek hivatottak. A párbeszéd, ahogy VI. Pál pápa tanítja első enciklikájában (Ecclesiam suam), főleg alapmagatartást jelent, mely nyitottságot, tiszteletet, megbecsülést foglal magában a más emberek méltósága és meggyőződése felé; alázatot, szeretetreméltóságot, meghallgatni tudást. Figyelek beszélgetőtársam mondanivalójára, arra, ami „a szívét nyomja'. Ilyen értelemben a keresztény közösség minden tagjának hivatása van a párbeszédre, a nem keresztény hívekkel folytatott párbeszédre. Különféle szempontjai vannak az evangéliumhirdetésnek is. Maga a szó főleg a prédikálás, a hitoktatás fogalmát idézi elénk. Ha jól meggondoljuk, a szóbeli hirdetés egyszerűen csak arra szolgál, hogy feltárjuk és megláttassuk mások, a nemkeresztények számára azokat az indítékainkat, amelyek a keresztény életforma öntudatos vállalására serkentenek. Az evangéliumhirdetés igazi lényege maga a keresztény életforma: az Istenben való öröm, Krisztus életpéldájának követése, a nyűt és áldozatos szeretet embertársaink iránt. Megragadó példája az evangéliumhirdetésnek Charles de Foucauld, aki
