A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
243 lük szemben. A keresztény Európa az elutasítási krízis jeleit mutatja. A nemzetközi menekültügyi szervezetek az elmúlt évtizedekben nagyszerű munkát végeztek; újabban egyre nagyobb pénzhiánnyal küzdenek. — Tény az, hogy a kormányoknak nemegyszer nagyon kétes eredetű és ígéretű „menekültekkel'' kell szembenézniük; az ilyenek felbukkanása méltán kelti fel a közvélemény bizalmatlanságát és elutasítását. Egyelőre halvány kilátás sincs arra, hogy a kényszerű vándorlás okai és maga a világméretű jelenség megszűnjenek. Vállalnunk kell, minden problémájával együtt. Katolikus szempontból a konkrét feladatok elsősorban a helyi (egyházmegyei és országos) egyházakra hárulnak. Csupán néhány főbb feladatot szeretnénk megnevezni. 1) A bevándorlók és menekültek általában nem szívesen látott emberek, és sok ellenszenvvel kell szembenézniük. Másrészt mint munkaerő, sőt mint az elöregedő és csökkenő népesség fel- frissítése felbecsülhetetlen nyereséget jelentenek. Ez a józan meglátás éppenúgy, mint a krisztusi szeretet. Mecset Franciaországban befogadásuk és beépülésük munkálására serkentse a helyi egyházat. 2) Már az első évezredben a népvándorlás volt a kereszténység terjedésének egyik legfontosabb hordozója. A közelmúltban ésa jelenben ugyanez a helyzet; gondoljunk csak arra, hogy Észak- és Dél-Amerika helyi katolikus közösségeiben milyen jelentős része van az ír, olasz, portugál bevándorlóknak! Nem csupán a nagy tömegek, hanem az elit szintjén is. 3) A mai bevándorlók tekintélyes csoportjai más, nem keresztény vallások hívei; milyen sokan vannak pl. a mohamedánok Angliában, Német- és Franciaországban! A keresztény nyitottság, megértés, szeretet számára megannyi feladat. 4) Már most sokkultúrájú társadalmakban élünk; pár évtizeden belül fokozott mértékben ez lesz a helyzet. A multikulturalizmusban rejlő isteni hívás kétirányú: egyrészt a
