A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

242

LELKISÉG

Békési István

JÚLIUSI IMASZÁNDÉKOK

ÁLTALÁNOS:. . . hogy mindnyájan készek legyünk a bevándorlókat testvérekként fogadni

Ötvenmillióra tehető azoknak a száma, akik saját hazájukon kívül élnek: jobb életet, jobb munkalehetőségeket keresnek másutt. Ehhez a számhoz hozzá kell vennünk másik húszmilliót: azokat, akik természeti csapások elől vagy politikai okokból hagyták el hazájukat. (Az ilyen statisztikai adatok nem foglalják magukban azokat, akik valahol már megállapodtak: tartós egzisztenciát teremtettek maguknak, új állampolgárságot vettek fel.) Olyan emberekről van szó, akik természetes közegükből kiszakadtak, sokszor tarthatatlan nehézségek között élnek, lelkűket bizonytalanság és fájdalom tölti el. VI. Pál pápa a vándorlást „a század jelenségének" nevezte.

Nem idegen az üdvösségtörténet összefüggésében sem a vándorlás; gondoljunk Ábrahámra, Mózesre, a babiloni fogságra, Jézus egyiptomi menekülésére, a keresztényüldözésekkel járó menekülésekre.

Napjainkban talán szélesebbkörű és nyugtalanítóbb jelenség a vándorlás, mint a múltban volt. Súlyos problémák kísérik: új nyelv, szokatlan kulturális helyzet, a gyermekek iskoláztatása — és a meg nem szűnő nyugtalanság, bizonytalanság, az a veszély, hogy esetleg az ideiglenes befogadó ország is továbbad rajtuk.

A szoros értelemben vett menekülteket sajátos problémák szorongatják: tömegmészárlások, erőszakos elhurcolások, hajmeresztő tengeri vagy egyéb utak, menekülttáborok emléke; családjuk szétsza- kítottsága vagy megtizedelése; hosszú évekig tartó, züllesztő hatású várakozás. A menekültek számáról nincsenek megbízható adatok; úgy látszik, szabályos menedékjoggal rendelkeznek mintegy tízmilli- ónyian, és jóval nagyobb azoknak a száma, akiknek menekültjogi helyzete rendezetlen.

85 állam csatlakozott a genfi egyezményhez, amely a menekültbefogadást szabályozza. Újabban több ilyen állam aggódva nézi a nagyszámú menekült érkezését, és egyre több nehézséget támaszt ve-