A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
C. S. Lewis KEDVES ÜRÖMVÖLGYI ÖCSÉM! Örömmel hallottam Csőrecsipptől, hogy gondozottad néhány igen kívánatos új ismeretséget kötött, s úgy látszik, hogy te ezt a körülményt igen sokat ígérő módon használtad ki. Úgy hallom, hogy az a középkorú házaspár, akik irodájában meglátogatták, éppen olyan típusú emberek, akiknek ismeretségét felettébb kívánatosnak tartom számára: gazdagok, elegánsak, felszínesen értelmesek, és ragyogó kételyt tanúsítanak mindennel szemben a világon. Sőt gyanítom, hogy enyhén pacifisták is, nem erkölcsi alapon, hanem abból a beléjük rögződött megszokásból, hogy lekicsinyeljenek mindent, ami embertársaik nagy tömegét érdekli. Ez kitűnő. S amint látom, jól kihasználtad gondozottad minden társadalmi, szexuális és értelmi hiúságát. Szeretnék még többet hallani erről. Nagyon kompromittálta magát? Nem úgy értem, hogy szavaival — van a pillantásoknak, a hangoknak, a kacagásnak olyan finom játéka, amellyel kimutatja az ember, hogy ugyanabba a társadalmi rendbe tartozik, mint azok, akikkel beszél. Az ilyen árulásra bírd rá, mert ő észre sem veszi, hogy árulást követ el vele, s mire rájön, addigra megnehezítetted neki a vissza vonulását. Kétségtelen, igen hamar rá fog jönni arra, hogy a hite szöges ellentétben áll új barátainak a nézeteivel. De nem hiszem, hogy ez sokat számíthat, feltéve, ha el tudod érni, hogy e tény nyílt bevallását minél tovább halogassa. És ezt szégyenérzet és büszkeség, a szerénység és hiúság kellő adagolásával könnyűszerrel elérheted. Mindaddig, amíg ez a halogatás tart, visszás helyzetben lesz. Hallgatni fog, amikor beszélnie kellene, s nevetni fog, amikor hallgatnia kellene. Először csak modorával, de nemsokára szavaival is magára fog ölteni egy jó adag cinizmust és szkepticizmust, amelyekhez pedig a valóságban semmi köze. De ha jól kezeled, mindezt a magáévá teheti. Valamennyi ember hajlamos arra, hogy azzá váljék, aminek tetteti magát. Ez elemi tudnivaló. Az igazi kérdés az, hogy hogyan kell felkészülni az Ellenség ellentámadására. A legfontosabb az, hogy minél tovább halogassuk azt a pillanatot, amikor gondozottad felismeri új élvezetének kísértésjellegét. Mivel az Ellenség szolgái már 2000 éve úgy prédikálnak a „világról", mint az egyik kiváltképpen nagy kísértésről, ez talán nehéznek fog látszani. Az utóbbi néhány évtized folyamán azonban szerencsére igen kevés szó esett róla. Bár a mai keresztény irodalomban elég sokat olvasok (többet, mint szeretném) a Mammonról, keveset találok benne a régi intelmekből a világi hiúságok, a barátok megválogatása és az idő értéke felől. Gondozottad mindezt valószínűleg „puritaniz236
