A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

235 amikor olyan orvosi beavatkozás­ra van szükség, amelynek ered­ményeként a meg nem született gyermek szándéktalanul meghal; amikor az anya élete veszélyben van; de mi itt is, mint minden­kor, mindkettőnek, az anyának és a gyermeknek az életét, egész­ségét és jólétét keressük. - Cél­kitűzésünknek, és minden gon­dos társadalom célkitűzésének, arra kell irányulnia, hogy utat­módot találjunk megadni anyá­nak és gyermeknek egyaránt az élethez való jogot és a jó élet sza­bad lehetőségét. Harmadszor, az abortusz nem egyoldalúan a nők iránti megbecsülés gesztusa. Az érdekelt nő életében okozott lelki és testi károk olykor végzetesek. És ez annál inkább tragikus, mert el le­hetne kerülni. Ezután a bíboros konkrét javaslatokat tesz a szövetségi kor­mánynak ,,a jelenlegi civilizálatlan helyzet” helyrehozatalára. Átmenetileg a szövetségi parlament iktassa törvénybe, hogy a tartományi kormányok megtagadhatják az abortuszok anyagi (beteg- biztosítási) fedezését. Ami pedig a végleges abortusztörtvényt illeti: Nem fog kielégíteni ben­nünket semmi kevesebb, mint olyan törvényhozás, amely az em­beri életet minden szakaszában tiszteletben tartja. Már tanúi vol­tunk egy az élet megbecsüléséről folyó nagy vitának, amely a halál- büntetés eltörlésével végződött. Most abba kellene beleegyeznünk, hogy ártatlan életeket pusztítsa­nak el az anyaméhben?! Semmi kompromisszumot nem vagyunk hajlandók elfogad­ni amely a terhesség tartamára vagy szakaszaira alapul. Az anya­méhben levő háromhetes vagy egyhetes magzat Isten szemében és a mi szemünkben ugyanúgy egyén, és ugyanolyan érték a tár­sadalom számára, mint egy 24- hetes gyermek. Szó sem lehet arról, hogy ebben a kérdésben elfogadunk formulákat vagy kibúvókat,kivéve azt az egyet, amelyet fentebb em­lítettünk. Elkötelezzük magun­kat, hogy bevetjük minden befo­lyásunkat és minden erőnket, hogy ezt az eredményt elérjük. Nyitva áll a kérdés; feltett szándékunk, hogy a végére já­runk, egészen a befejezésig. Emberileg nem lehet arra számítani, hogy Kanada jövő törvény- hozása maradéktalanul védelmébe veszi a magzati életet. Mint ahogy a Reagan elnök által megfogalmazott igazságok sem válnak törvénnyé. A XX. század végének egyik legszégyenletesebb jellemzője vi­lágviszonylatban az a mód, ahogy a közvélemény és az állami törvény- hozás tekintélyes része az anya és a magzata egymáshoz való viszonyát szemléli és „megoldja”. Minden keresztény hivatott arra, hogy Isten odaadó gyermeke és bátor prófétája legyen. A magzat élet kérdésében is .. .

Next

/
Thumbnails
Contents