A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

232

hegy oldalába. Végül aztán Oláh Julis, özvegy Balog Frigyesné, özvegy Selymes Jónásné szintén oda került apja, anyja, urai mellé.

* * *

A lőcsfalvi pap és a falu népe meg-megálltak sírjuknál. A falu még most is csak a ráragadt nevén emlegette: „a szomorúak vigasztalója”.

Válaszok a 214. oldal kérdéseire:

1. Megkülönböztetett vallásos tisztelet, nagyobb fokú, mint ami a szenteket általában illeti, egyedül a Boldogságos Szűznek jár ki istenanyasága alapján. Lényegesen különbözik az imádattól, ami egyedül Istennek jár.

2. A háromhajós, kéttornyos, keresztboltozatos román bazilikájáról. Külön is nevezetes nyugati kapuja Krisztus és az apostolok szobraival, remek kő- faragványaival. A XI. század végén alapított bencés apátság temploma volt; 1256- ban szentelték fel, többször szorult komoly helyreállításra.

3. Erdélyi püspök volt, 1800-tól 1882-ig élt. Mint nagyváradi kanonok 1842-ben készítette el a Társulat tervezetét, majd 1848-ban Pesten megalapította, és 1853-ig igazgatója volt. Közben a pesti egyetem hittani karának is igazgatója lett. 1864-től erdélyi püspökként igen sokat tett a hitélet emeléséért, a gyula- fehérvári papnevelő intézetért, a katolikus népiskolákért, különösen a női nem nevelését célzó apácazárdákért. Ékesszóló és tudós főpap volt.

Válaszok a 216. oldal kérdéseire:

1. Úrvacsora.

2. Úrim. A Tummimmal együtt az efód mellzsebében voltak találhatók.

3. Újjászületés. Mindig a Lélek működésének az eredménye, ajándék.

4. Uriás.

5. Ur. Kb. a Krisztus előtti 54. évezred óta lakott, legnagyobb jelentőségét Kr. e. a 3. évezredben érte el.

. . . mihelyt igazán van valami mondanivalónk, kénytelenek vagyunk hallgatni; és ha e pillanatokban ellentállunk a csönd láthatatlan és sürgős rendelkezéseinek, örök kárt okoztunk, melyet az emberi okosság legnagyobb kincsei sem hozhatnak helyre, mert elszalasztottuk az alkalmat, hogy meghallgassunk egy másik lelket, és a miénknek pillanatnyi létet adjunk; és sok élet van, ahol az ily alkalmak nem jelentkeznek kétszer.

(Maeterlinck)