A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
231 dalmát. Nem beszélgettek egymással, csak nézték a világot maguk körül, s néha összeakadt a tekintetük. Julis szíve, mint mindig, megesett a magányos szenvedőn. Egy-két szót váltottak. Már ez a kis „beszélgetés” is nagy öröm volt a férfinak, amit Julis le is olvasott rögtön az arcáról. A vége az lett, hogy a lőcsfalvi pap elé kerültek. A lőcsfalvi pap rögtön észrevette, hogy mi hozta létre ezt a helyzetet, és figyelmeztette Julist, hogy a szánalom még nem az a szeretet, amely a házassághoz szükségeltetik. De Julis azt válaszolta, hogy nekik ez is elég. így lett Oláh Julisból Balog Frigy esne'. így lett a falu vigasztalója Balog Frici vigasztalása vagy hat esztendeig. Egy napon aztán a posta táviratot hozott Kemenesről, hogy ura a vasúton összeesett és meghalt. Mindenki figyelte a faluban, hogy most hogyan fogja tudni saját magát vigasztalni a nagy bánatban. De Julis sikeresen kiállta a vizsgát. Hiszen már nem is vén lány, de vén asszony lett belőle. A temetés után tovább élte a maga életét, és másokat vigasztalt, mert akadt vigasztalnivaló bőviben. * * * * így került bele az életébe most egy kis fiúcska. Még iskolás gyerek volt. A szomszéd faluban egy állatorvos felesége hirtelen elhalt. Apja szüntelen útban volt a falvakban, így hát nem tudta gondját viselni a gyereknek. Hamarosan tudomást szerzett a ,,szomorúak vigasztalójáról’, és felkereste bajával. így került bele életébe Elemér ke. A fiúcska megérezte benne az anyaiságot. Mert Julisból annyi jóság, szeretet és erő sugárzott feléje, hogy valódi édesanyjától sem kapott soha ennyit. Persze Julis ekkor már vénasszony volt, inkább nagy- anyó, mint anya. De a fiú nem sokáig maradt nála. Apja beadta a városba, hogy gimnáziumba járjon. Julis így maradt ismét magára. * * * Egyik napon beállított hozzá egyik leánykori barátnéja. Elmondta neki, hogy egy jó családi barátja, Selymes Jónás elvesztette a hitvestársát hirtelenül. Selymes Jónás vigasztalhatatlan lett - panaszolta barátnéja. Nem bírja a magányos életet. Jó üzlete van, de nincs hozzá kedve. Családja nincs. Kinek dolgozzon? Minek? Szeretne találni magának egy idősebb, megértő élettársat. Ez „meginjekciózná" az életét, ahogy Selymes uram mondogatta. így lett nemsokára Oláh Julis, özvegy Balog Frigyesné most Selymes Jónásné. Papjuk újra figyelmeztette, hogy a szánalom még nem szeretet, mely a házassághoz kell. De Julis válasza ismét az volt, hogy ő tudja, mit miért csinál. . . így éltek egymás mellett jó pár esztendőt, míg Selymes Jónás is a temetőbe került. Julis asszony kívánságára szintén a Bükk-
