A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
230 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából A falu népe a lorettói litániából vehette az elnevezést, amit Oláh Julis hordozott. Nevezetes személyiség volt a faluban, így hát nem kerülhette el sorsát, és belekerült a lőcsfalvi pap naplójába. Innen tudjuk, hogy az Oláh család népes, nagy SZOMORÚAK család volt. Hét gyermek sürgölődött az anyjuk szoknyája körül, három fiú és négy leány. Lé- VIGASZTALÓJA vén amolyan falusi törpebirtokosok, bizony a gyerekek hamar önállósították magukat. Ki itt, ki ott tudta ezt megtenni, úgyhogy lassan a faluban csak Oláh Julis maradt meg. Hogy miért és hogyan, azt hamarosan megtudjuk. A többi gyerekek már családosak voltak. Julis, a legfiatalabb, szintén az lehetett volna, ha nem lett volna olyan ,,puha” a szíve, mint a vaj. Legalábbis így vélte anyja-apja. Volt a lényében valami titokzatos erő, és észrevette embertársaiban a legkisebb szomorúságot, bánatot is. S ösztönszerűen igyekezett őket megvigasztalni. így anyja hiába biztatta, mikor ott sürögtek-forogtak a legények körülötte, de Julis nemigen biztatta őket. Julis anyja szívében is észrevette az aggodalmat. Mi lesz vele, ha utolsó gyermeke is elhagyja? S mivel anyja is beteges volt, apja pedig tele gonddal és bajjal, úgy gondolta Julis, hogy mindkettő segítségre és vigasztalásra szorul majd. így hát elhessegette a legényeket, akik kérték a kezét, és maradt. Még jó is, mert anyja nemsokára nagy beteg lett, segítségre szorult. így gondozta anyját, apját, és vigasztalta őket jó néhány esztendeig. Anyja halála után ismét lett volna alkalma férjhez menni, bárha a faluban már ,, vénlánynak’’ számított. De most apjára gondolt:Mi lesz vele egyedül. Ha pedig ő is megbetegszik, ki fogja gondját viselni. így újból maradt. Még jó is, mert apja nemsokára tényleg leesett a lábáról, és pár esztendeig tehetetlen beteg lett. Mikor pedig apja is odakerült anyja mellé a Bükkhegy oldalába, Oláh Julis bizony most már valóban a vén leányok sorába került. Oláh Julis magára maradt. De ő nem szorult vigasztalóra, mert erős hite volt, s így ráadta magát embertársai vigasztalására. így ragadt rá a név a faluban: a szomorúak vigasztalója. Este sokszor holtfáradtan üldögélt a házuk előtti lócán. Ahogy körülnézett, meglátta Balog Fricit, a szomszédját, mert az is ottüldögélt a maga lócáján. Magának való remete ember volt Frici. Sohasem talált magához való párt. Julis észrevette a szemében az elhagyatott ember belső fáj
