A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
228 mos a kihívó magatartásra, annak nincs esélye, hogy manapság püspök legyen. Jelentős kritérium az Egyház szentségi misztériumába való el- merülés; ez életfelfogást, életstílust jelent, különösen imádságos életet. A püspöknek tudnia kell adminisztrálni; de fontosabb, hogy az Egyház lényegét élje. A teológiai tudás mellett szükség van arra a képességre is, hogy a püspök állást foglaljon a felmerülő kérdésekben, akkor és úgy is, amikor és ahogy esetleg nem értenek egyet vele saját hívei, saját papjai, saját püspöktársai. (Ilyen értelmű püspökkinevezésekkel a pápa még azt a kockázatot is vállalta, hogy egy-egy ország, pl. Hollandia, lázongó, kontesztáló katolikusainak tekintélyes részét elidegenítse a határozottabb irányvonalat követő püspököktől.) Még néhány fontosabb kritérium: az egyetemes Egyház misz- sziós hivatása ne szenvedjen kárt kicsinyes helyi érdekekbe való bezárkózás miatt; az idejüket múlt egyházmegyei struktúrák modernizálása; határozott elkötelezettség a papi hivatások növelése és minősége mellett; nyitottság a világiak apostoli mozgalmai felé. —Jellemző „apróságok" is szerepelnek az ismérvek között, pl. hogy ajelölt szeret-e gyóntatni. A pápa úgy látja, hogy a katolikus Egyház hierarchiájának nagy szüksége van a szerzetes püspökökre, akikben a kívánt tulajdonságok gyakran jobban megvannak. Ténylegesen a pápa kinevezte püspököknek több mint egynegyede szerzetes. Befejezésül még néhány megjegyzés a kinevezést előkészítő tárgyalások módjáról. — Egyházmegyei közvélemény-kutatásokat közvetlenül a zsinat után többfelé tartottak; ezeket azonban a Szentszék hamarosan megszüntette. A papság és a világiak csak magánúton nyilváníthatják véleményüket. — A pápai nuncius vagy delegátus kikéri egyesek magánvéleményét az egyházmegyében. Azután a püspökökhöz és a püspöki karhoz fordul véleményekért. Amikor konkrét nevek merülnek fel, részletes kérdőíveket küld a nuncius azoknak, „akik abban a helyzetben vannak, hogy a jelöltet ismerik". A végső javaslatot a püspöki kar teszi, három konkrét név („terna") beterjesztésével a pápai képviselőn keresztül. — Nemegyszer előfordul, hogy a ternát a Szentszék nem fogadja el, visszaküldi a püspöki karnak, vagy hogy az új püspököt nem a beterjesztett három személy közül választja. Természetesen ezek azok az esetek, amelyeket aztán az egyházmegye híveinek, papságának, sőt esetleg az ország püspöki karának elégedetlensége, esetleg erőteljes sajtóbeli és egyéb tiltakozása követ. — A Szentszék tisztviselőinek nyilatkozatai szerint a terna
