A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

212

Vertse Márta (Vatikáni Rádió)

ALBÁNIA, A VILÁG ELSŐ ATEISTA ÁLLAMA - II.

Kezdetben a híveket hivatalosan biztosították arról, hogy vallásukat szabadon gyakorolhatják. A valóságban azonban megindították a terrorakciót a papok és a hitüket megvalló hívek ellen. Gyakoriak voltak a kínzások, a gyilkosságok, a koholt perek. Az 1945-ös agrárreform megfosztotta az egyházi intézményeket anyagi forrásaiktól, 1949-ben pedig határozatban állapították meg, hogy a vallási közösségek csak az istentiszteletre kijelölt helyen, pusztán a liturgikus szertartás bemutatására gyűlhetnek össze, illetve, hogy a lelkipásztori körleveleket, üzeneteket először az állammal kell jóváhagyatni.

Az iszlám vallással szemben az albán vezetők a megosztás taktikáját választották, vagyis a szunnitákat és a síitákat úgy kezelték, mint két különböző vallás képviselőit. A hivatalos politikával szembeszállókat szigorúan megbüntették, kivégezték, az együttműködőket pedig példaként állították a többiek elé. A 60-as évektől kezdve számos iszlám mecsetet és iskolát bezártak.

Az ortodox híveket a nacionaüzmus taktikájával próbálták megtörni. A parókiákat és a kolostorokat ellepték a kommunista ügynökök; a korcei szemináriumot bezárták. Az ortodox egyházat a moszkvai patriarkátus joghatósága alá helyezték, amely arra kötelezte a híveket, hogy vegyenek részt a hatalom által irányított „béke”- mozgalomban. A halálra kínzott albán ortodox érsek helyét egy rendszerhez hű főpásztor vette át. A hívek az üldöztetés ellenére is járnak templomba, megtartják a böjtöt.

Az albán kormány a katolikus egyházat többek között azért is támadta, mivel szoros kapcsolatot tartott fenn a Vatikánnal. Módszeres pusztító hadjáratot indított ellene a fasizmus és kémkedés vádjával. Számos püspök halt vértanú halált, mivel nem volt hajlandó megszakítani kapcsolatait a Szentszékkel. 1949-ben már csak egy püspök maradt életben, akkor 75 éves volt.

1946-ban az albán vezetés minden külföldi papot, szerzetest, szerzetesnőt — mintegy 120 személyt - kiűzött az országból. A bennszülött papokat, szeminaristákat, szerzetesnőket politikai bűntényekkel vádolták és bebörtönözték. A szerzetesrendeket feloszlatták, a szemináriumokat bezárták, az egyházi iskolákat államosították. A munkatáborra ítéltek közül 30 ferences, 13 jezsuita, több tucat plébániai pap, 10 szeminarista, 8 szerzetesnő vesztette életét. 1951- ben olyan rendszabályt léptettek életbe, miszerint az egyházat kötelezték az államosítás elfogadására, valamint a Rómával való diplomá(Folytatás a 221. lapon.)