A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
213 FI ATA LÓKNAK Babos István A KERESZTSÉGI SZERTARTÁSOK MAGYARÁZATA II. Az igeliturgia — II. dl Krisztus Lelkét, a Szentleiket közli velünk Az előbbi pontokban adott idézetek ezt hangsúlyozzák. Szent János említi (7,37), hogy Krisztusnak először be kellett mennie dicsőségébe, hogy Lelkét elküldhesse. Jézus emberségét átjárta a Lélek úgy- annyira, hogy halála után megdicsőült és új életre támadt. Ennek az új életnek a zálogát kaptuk. ,,Ö (a Szentlélek) a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére” (Ef 1,14). Ez a Lélek ösztönöz arra, hogy Krisztushoz egyre hasonlóbbá, az Atya kedves gyermekeivé legyünk. el a régi és az új ember Tévedés lenne úgy elképzelni Krisztushoz tartozásunkat, mint a mester és tanítvány kapcsolatát. A tanítvány, ha tetszik neki, igyekszik megvalósítani életében a mester tanítását. Ennél sokkal több történik a keresztségben. Nem úgy csatlakozunk Krisztushoz, mint a drágakő a koronához, hanem mint az ág a fához, mint venyige a szőlőtőhöz. Szent Pál szerint Krisztus életében osztozunk. „A keresztségben eltemetkezünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből támadt föl a halálból, úgy mi is új életre keljünk” (Róm 6,4—5). Az új élet az egész ember átalakítását, új embert jelent. Ezt a gyökeres változást fejezi ki a keresztség szertartása, ami Szent Pálnál alámerítéssel történő keresztséget jelentett. A bűn halálát és a régi ember temetését jelenti a vízben eltűnő ember, és az új születését jelképezi, amikor a vízből újra fölbukkan. Szent Pál kedvenc kifejezését használja: „vele együtt” halunk meg a réginek, és „vele együtt” éljük az új életet. Ez az új élet nem bontakozott ki még bennünk a maga teljes egészében, mint Krisztusban föltámadásakor. De ennek a föltámadt, új életnek a csíráját kapjuk a keresztségben, és a szeretetben gyarapodva bennünk is eléri majd tökéletességét. „Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus
