A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
209 Az apostolnőképző iskolában a komoly elméleti képzés mellett helyet kell adni gyakorlati tárgyaknak is. — így került bele a tervezett anyagba a filozófia, dogmatika, morális, szentírástan, liturgia mellé a néprajz, népi szokások, népi játékok, népi tánc, azután a főzés, varrás, kertészkedés, állattenyésztés . . . Persze idő hiányában nem tanulhatja meg mindezt mindenki. Azért szabadon választhat majd minden hallgató egy gyakorlati tárgyat, s abban komoly szakképzettségre tesz szert, s a hittudományi tárgyak mellett vizsgát tesz ebből is. A megbeszélésre összeült tanári kar megdöbbenve hallgatta P. Bíró lelkes magyarázatát. Hiszen ez így elképzelhetetlen! Hogyan lehetne ugyanabban az iskolában magasfokú hittudományt, meg főzést és varrást tanítani? Hitoktatónő-képzőben örömmel vállalják a tanítást, de ha P. Bíró ragaszkodik ehhez az elgondoláshoz. . . A páter világosan látta a helyzetet. Ha ez a tanári kar nem vállalkozik, nem fog tudni másikat összeszedni. Csinálják hát meg a hit- oktatónő-képzőt úgy, ahogyan a legjobbnak látják. Jó dolog lesz az is, hiszen valóban nagy szükség van rá, hogy az iskolai hitoktatásban is a papság segítségére siessenek. A hitoktatónő-képzőnek az angolkisasszonyok adtak helyet, így alapítójukról, Ward Máriáról Ward Kollégiumnak nevezték el az iskolát. Az 1916-17-es tanévtől működő kollégium számos hitoktatónőt nevelt, akik a fővárosi és állami iskolákban kiváló munkát végeztek. A Ward Kollégiumból kikerült hitoktatónők összefogására, további, lelki fejlődésük és szakmai támogatásuk biztosítására alakult meg P. Bernhard Zsigmond jezsuita atya vezetésével a Sodalitium, a hitoktatónők társulata. P. Bernhard halála után P. Bírót kérték fel a Sodalitium elnökének. S a páter elvállalta, pedig ekkor már provinciális is volt, így az egész magyar jezsuita rendtartomány gondja is az ő vállaira nehezedett. Nyolc éven át vezette a Sodalitiumot. Havonta két gyűlést és egy tanácsülést, évente egynapos rekollekciót, kétévenként nyolcnapos lelkigyakorlatot tartott velük. Ismertette a pápai körleveleket, előadásokat tartott a gyermeknevelésről, hitoktatásról, retorikai órákat adott. A gyűlések, előadások után ottmaradt velük, megbeszélni egyéni és szakmabeli problémáikat. S mindazt, amit adott, igyekezett átszőni azokkal a gondolatokkal, amelyek állandóan foglalkoztatták. Életén végignézve P. Bíró világosan látta, hogyan vezette a gondviselő jó Isten lépésről lépésre azokra a területekre, ahol készségesen figyelő szeme és szíve meglátta a hazáját, népét, az egész emberiséget fenyegető bajokat. Ezeknek a bajoknak gyökeres gyógyítására az egész
