A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
210 emberi életet átjáró „orvosságra” van szüksége. Ilyen „csodaszer” az a szeretet, melyet a megtestesült Szeretet példája mutat, s mely az Úr Jézus szentséges Szívében összpontosul. Az Istenember szeretetural- mának kell megvalósulnia az egyén, a család, a társadalom életében. Jézus Szívének követése a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok szellemében Kövessetek engem, éljetek úgy, amint én példát adtam nektek — szól Jézus felhívása. Ez a felhívás minden idők minden emberéhez szól. Krisztus követésének erre az útjára vezet Szt. Ignác is a lelkigyakorlatokban. A jezsuita a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokon nevelődik. Életében kétszer végez 30 napos, évente nyolcnapos lelkigyakorlatot, a jé- zusi lelkűiét megszerzésére, elmélyítésére, életre váltására. De ezeket a lelkigyakorlatokat nemcsak jezsuitáknak, szerzeteseknek, nem is csak papoknak szánta Szent Ignác. Mindenkinek szólnak, aki őszintén vágyik élete megjavítására, és nagy lélekkel kész elkötelezni magát a Krisztus oldalán való küzdelemre, abban a hivatásban és életformában, amire Isten hívja. A lelkigyakorlatok kiindulási elve, alapelve egészen általános, minden emberre érvényes igazság. — Az egész világ Isten teremtménye. Az embert Isten saját képmására teremtette, hogy képviselője legyen a földön, meghódítsa azt, s a földi élet után Teremtője örök boldogságának részesévé legyen. Ez a végső célja, ezt kell elérnie, Urát szeretve, tisztelve, egész életét az Ö akarata szerint rendezve. Minden más teremtmény azért van, hogy az embert szolgálja és segítse célja elérésében. — Mindebből következik a második alapelv: „az embernek ezeket annyiban kell használnia, amennyiben célja elérésében segítik, és annyiban kell tőlük megválnia, amennyiben akadályozzák abban.” Életünk alakulásában döntő fontosságú annak a lelkületnek a kialakítása, mely arra viszi akaratunkat, hogy „következetesen és minden dologban egyedül azt kívánjuk és válasszuk, ami jobban segít a célra, amelyre teremtve vagyunk.” Szent Ignác ezután Krisztust állítja elénk. Öt kell egyre jobban megismernünk, megszeretnünk. Ha teljes mélységében átértettük az alapigazságokat, jobban megértjük, mit jelent az a végtelen isteni szeretet, mely a Szentháromság örök terveibe iktatja a Fiú megtestesülését. A Teremtő lehajol a saját nagyságától eltelve Vele szembeforduló, de önmagában tehetetlenül vergődő teremtményéhez, hogy szeretet- ből magához ölelje az egész emberiséget és személy szerint minden embert. Szemlélve Jézus életét a megtestesüléstől a kereszthalálig, egyre
