A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

202

Ezért szenvedett és halt meg, s támadt föl a halálból, hogy hitelesítse (a történelemben mindig folyamatosan) azt az első lépést, amit Isten felénk tesz. Amikor ezt felismerjük, hitünk épphogy megszületett. Élni kell vele, növekedni benne, napról napra. Ahogy az az ,,új teremtményekhez” méltó: bizalommal az ő erejéből.

Június 26 - ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP AZ ÉLET ÉS A HALÁL URA

A szentmise olvasmányai:

Bölcs 1,13-5.2,23-24; 2Kor 8,7.9.13-15; Mk 5,21-43.

„Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában” — ezekkel a szavakkal kezdődik a mai vasárnap első olvasmánya a Bölcsesség Könyvéből. És ezzel végződik: „Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál.” Nem is lehet ennél egyszerűbben összefoglalni az emberi nemet mindig legjobban izgató kérdést: az élet, a halál és a bűn összefüggéseit. Ha megpróbáljuk üdvtörténetileg nézni, talán megközelíthetünk valamit a titokból. Mert hogy Isten az élet és a halál ura, ezt egyetlen hívő sem kérdőjelezi meg. Gondjaink a bűnnel, illetve azzal a ténnyel kezdődnek, hogy Isten látszólag ,,tehetetlenül’ nézi a Sátán pusztítását, amit a halál botrányában megtapasztalunk. Még meglepőbb, hogy amikor elküldte Fiát, hogy helyreálljon az elromlott kapcsolat közte és köztünk — akkor ugyanúgy nem kímélte meg őt a szenvedéstől és haláltól.

Ha az üdvtörténet ezen a ponton befejeződne, akkor Pál apostollal mi is mondhatnánk, semmi értelme sincs hitünknek. Ehelyett ,,isteni megoldás” részeseivé válunk: éppen Krisztus halála lesz az a lényeges fordulópont, amiben legjobban tetten érhető Isten ereje! Mert Krisztus nem maradt az enyészeté, hanem feltámadt a halálból. Ezzel persze a halál ténye nem szűnt meg, de feltárult a valóság egy új lehetősége: az örök élet. Mert amikor Isten szabad választást adott az embernek jó és rossz között, s választásunk nyomán a rossz hatalmasodott el, akkor ,,túláradt a kegyelem” . . . Vagyis Isten megadta a második választás lehetőségét. De ezt most már egyénileg, személyre szabottan — választhatjuk az örök halált vagy az örök életet. Es hogy mennyire nem „elvont” tétel ez, azt a mai második olvasmány is mutatja. Pál apostol arról beszél, hogy a kitartás a jótékonyságban (érts ezen a kifejezésen minden apró dolgot, amit lehetőségedhez vi-