A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
197 zösségtől való elszakadás. Tudatosan (és néha áldozatosan, fájdalmasan) törekedniük kell arra, hogy Isten hiteles szava ihlesse és éltesse őket, hogy állandóan megnyíljanak Krisztus egyetemességére, hogy az Egyház életét éljék. Külön gondos evangelizálásra van szükségük a bázisközösségeknek, hogy aztán ők maguk hatékony evangelizálók lehessenek természetes és egyházi életkörülményeik között. Korunkban különös jelentősége van annak, hogy az Egyház missziós Egyház. Vonatkozik ez a még nem keresztény („pogány") és a már nem keresztény (elkereszténytelenedett) világhoz való viszonyára. Krisztus tanítványának és Krisztus közösségének minden helyzetben arra szól a feladata, hogy élő tanúságtétele meg szavai, hithirdetése nyomán mindenki megismerje és befogadja Krisztus üdvözítő művét és az Atya szeretetét. A bázisközösségek nagyon természetesen helyezkednek bele az emberi együttélésbe, és rokonszenves, vonzó hatással lehetnek minden olyan közegre, amellyel érintkeznek. Ez általában inkább áll rájuk, mint az egyházi közösség egyéb megnyilvánulásaira, pl. éppen a plébániára. - Végzetes hiány lenne tehát, ha a bázisközösségből (bármilyen oknál fogva) hiányozna a missziós lelkűiét. Azért imádkozunk ebben a hónapban, hogy a mai világ számos országában, sokféle helyzetében a bázisközösségek hivatásuk magaslatán álljanak: jó hangulatú, örömtől sugárzó összetartásuk, bibliás ihletük, szociális elkötelezettségük, áldozatkészségük, derűs hitük, fegyelmezett szeretetük Krisztus egyetemes üdvözítő művének a jele legyen az emberek számára. Makay Ida HITETLEN IMA Akit szerettek, s többé nem szeretnek; Olyan az, mint vak, ki egykor látott. Örök sötétjén gyötrőn megremeg a fény emléke. És megkövült átok lesz minden szépség. Nézd: a küszöbödre ülök, világtalan. S bár rég nem hiszem, a csodát várom. Most öld meg örökre a fény emlékét. Vagy nyisd meg szemem.
