A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
188 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Volt a padári úton egy pont, ahol a lőcsfalvi pap olykor-olykor letelepedett. Ennek kettős oka volt. Egyik, hogy elfáradt a gyaloglásban, és pihenésre volt szüksége. A másik pedig az, hogy az útnak ez a pontja az erdő vége és az ösvény között gyönyörű KAMASZOK kilátást nyújtott a lent elterülő völgyre. Ahogy most is ott ült, és szemlélte a vidék szépségét, han- VITATKOZÁSA gok ütötték meg a fülét. Vitatkozó kamaszhangok . Ezek kamaszok - gondolta magában, mert a kamaszhangnak van egy érdekes tulajdonsága: se nem gyerekhang, se nem férfihang, s magasabb fekvésben néha fülsértő is, főleg nevetéskor. A hang valahonnan a sűrűség másik oldaláról jött, ahol szintén volt valami ülési alkalmatosság. Így hát elkerülhetetlen volt, hogy meg ne hallja, miről is szól a vita, ami körülbelül így folyt le: * * * — Hogy vagy, hé? — Megvon ék. Hát te? — En magam is. — Hun vótál? — Csak lézengek erre össze-vissza. Hát te hová mégy? — Gyohonni. — Hm, hát te hányszor gyohonsz? — Minden héten. — Minden héten? Hű, az áldóját, hát nem sok az, minden héten? — Hát te hányszor mégy? — Tudod, mikor az egész iskola megy. De még az is sok nekem. A legutóbbit is elsliccoltam. De te mi a fenét jársz olyan sokat? — Csak mer’ jobban érzem magam bévül, meg oszt visszatart a rossz túl. — Mifene rossztól? — Hát sok minden rossztól egy nap is! — Miféle rosszat tehet az ember egy nap ?
