A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
189 — Mindenfélét. Az ember elveszti a türelmit, oszt elkárom- koggya magát. — Hát az rossz? Egész más, ha dühödben meg akarnád ölni! — No, meg a gondolatok, kívánságok a jányokrúl; néha hazudik az ember kisebbet-nagyobbat; meg visszafeleselek apámnak, anyámnak, meg ilyenek. — Dehát mit segít azon a gyohonás, ha utána megint csak csinálod? — Hát csak jobban érzem magam utána. De most sietek mán, mert lekések a gyohonásrúl. — Szervusz! — Szervusz! S a két legény ke elvált egymástól. * * * A lőcsfalvi pap így betekintést nyert a kamasz észjárásba. Eszébe jutott a maga kamaszkora. Hej, de rég is volt az — gondolta. Bizony, ő maga sem szeretett gyakran gyónni. De később egyik hittantanára megmagyarázta a gyakori gyónás áldásait és előnyeit, s utána maga is gyakrabban járt. Legalábbis úgy kéthetenként. Talán ennek köszönheti papi hivatását is ... S elhatározta magában, hogy legközelebb az ismétlőiskolások hittanóráján a gyakori gyónás áldásairól fog beszélni. Mert annyit megállapított, hogy a két legényke ismétlőiskolás lehet. * * * Egyik napon a káplán úr társalgás közben csak úgy megemlítette: — Úgy látszik, az ismétlőiskolások között elterjedt a gyakori gyónás, mert szüntelen ott lábatlankodnak a gyóntatószék körül. A lőcsfalvi pap nem árulta el magát, csak mosolygott. Szivében azonban örvendezett, hogy akaratlan hallgatódzásának ott a pa- dári erdőben ilyen jó és gyors eredménye mutatkozott. =x»g x>czzn=x>c=x»f-— -xic: Keralában, Dél-lndiában mind a 24 katolikus püspök, a trivandrumi szír-malankár érsekkel az élen, közös írásos végzéssel a szemét az állam szembankjára hagyta. „Halálunk után szemünknek tovább kell élnie, és segítenie azokon, akiket sötétség sújt."
