A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
181 ben vértanúsággal megpecsételt nagy titkát nem lehet egyszerre és csak egyféleképpen kielégítően kifejezni. Az újszövetségi írásokban található valamennyi út érvényes és igaz, de szükségképpen részleges. „Tudásunk csak töredékes” (lKor 13,9). Az Újszövetség könyveinek „tudása” is, az Egyház hittételeinek teológiai megfogalmazása is csak „töredékes”, részleges. De azért a sok mozaikszerű töredékből megnyugtató pontossággal össze lehet állítani annak a Krisztusnak a képét, akiben hinni és remélni az emberi élet értelme, és akit szeretni maga az üdvösség. Japánok között japánná lenni Nekünk is erről az üdvösségről kell beszélnünk és tanúságot tennünk a Felkelő Nap Országának fiai és lányai előtt úgy, hogy ők is megértsék és örömmel elfogadják Jézusban a világ üdvözítőjét. Nem könnyű ez a feladat, de megéri a fáradságot. A japán út nem annyira a (nyugati) logikán, ésszerű bizonyítékokon át vezet Istenhez, hanem inkább az intuíció, a természet a kalauz az istenkeresés girbe-görbe útjain. Japánban nem a ruhában, az étkezésben és más effélékben való alkalmazkodás a misszionárius legfontosabb feladata. Ennél is döntőbb jelentőségű tényező: tud-e a hithirdető belsőleg, a gondolkodásban, érzésvilágban, az értékskálákban alkalmazkodni a japán mentalitáshoz? 30 év alatt nem volt for- róbb vágyam, mint japánoknak japán módon kifejezni azt, amit én is hiszek, amiben remélek, s amit szeretek. A lelkigyakorlatok rendkívül alkalmasak ennek aprópénzre váltására. Már Hirosimában sok többnapos lelkigyakorlatot adtam fiataloknak, felnőtteknek. Az ószakai egyházmegyében is van elég alkalom a környékbeli plébániákon, kis missziós állomásokon adventi meg nagyböjti 1-2-3 napos lelkigyakorlatok adására. A legtöbb lelki- gyakorlatot mégis inkább szerzetesnővéreknek, néha papoknak tartottam, mióta Japánban dolgozom. Az utóbbi években igen népszerűek Szent Ignác úgynevezett „nagylelkigyakorlatai” (30 napos). Eddig már több mint húsz ilyen harmincnapos lelkigyakorlatot volt módom vezetni. Évente két-három hónap is lelkigyakorlatok adásával megy el. Mondanom sem kell, hogy én kizárólag japánoknak és japánul adok lelkigyakorlatot. Japánban eddig mindössze egyszer tartottam egy nyolcnapos lelkigyakorlatot külföldi szerzeteseknek (az Istenes Szent János Társulat testvéreinek). Külföldiek előtt nem érzem magam annyira otthon, mint japánok közt. Japánoknak könnyebben tudok beszélni: az én érzésem az ő érzésük, az ő gondolatviláguk az
