A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
182 enyém is. Magam csodálkozom a legjobban, mennyire meg tudom magam értetni velük. Mintha nekünk, magyaroknak lelki rokonaink lennének a japán keresztények. Van köztünk valami hasonlóság, ösztönös „affinitás”. Nem mintha nagyon japánoskodnám. Készítettem egy hosszabb beszámolót is a japán misszió történelméről és tanulságairól. Azt hiszem, senki sem vádolhat sem elfogultsággal, sem holmi érzelmes rajongással Japán iránt, ha ezt a beszámolót alaposan áttanulmányozza. Lassan kezd kibontakozni előttem az „én”, a saját „hivatásom”. Egyre világosabban látom: a szülőföldtől való majd 40 éves távoliét után három dolog foglalkoztat igazán: a szó szoros értelmében vett „istenes” dolgok, a természet és a magyar sors. Eddig is örömmel tapasztaltam már, mennyire segítségemre volt ez a három alaptulajdonság a japán misszióban. Az első kettőnek közvetlenül hasznát tudom venni mint pap. Ami pedig a harmadikat illeti: ennek köszönhetem a japánok iránti megbecsülésemet. Minél nagyobb bennem ugyanis a haza, a népem iránti szeretet, annál jobban tudom értékelni a japánok nagy hazaszeretetét és büszke japán öntudatukat. A magyar haza iránti érdeklődés, a magyar sorssal való szüntelen vívódás képessé tesz arra, hogy bele tudjam magamat élni a japánok hasonló lelkivilágába, anélkül, hogy majmolni kellene őket, vagy hajbókolva dicsérni mindazt, ami japán. S talán éppen ez a magyarázata annak is, hogy annyi sok mindent tanultam már és tanulok egyre a japánoktól. Néha szinte az az érzésem, mintha sokkal többet kapnék én tőlük, mint ők tőlem. ( Folytatjuk.) A húsvéti jelenések megtapasztalása hasonlítható ugyan a misztikusok tapasztalataihoz (Jézus jelenlétének élménye), de lényegében mégis különböznek tőlük. Mert amikor a Feltámadott megjelenik az apostoloknak, ebben a tényben van valami teljesen eredeti és soha meg nem ismétlődő: ebben különbözik az apostolok élménye a misztikusokétól. A feltámadásnál főleg arról van szó, hogy az apostolok megállapítják: ez a személy, akit keresztre feszítettek és meghalt, aki most megjelent, azonos azzal, akit halála előtt, földi élete során ismertek. Ezért az apostolok tapasztalata abszolút eredeti, egyedülálló. A hitben megragadják a folytonosságot Jézus halandó élete és feltámadott léte között. Folytonosság van, de ugyanakkor szakadás is. Ezért történelmi esemény és egyben történelmen túlmutató misztérium a feltámadás: a hit titka. (Szabó Ferenc)
