A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

176

tartsa, amin másnap reggel elmélkedni, szemlélődni fog. Ám a gyakorlati élet megállapítása más! Arra még csak tudnak időt préselni a papok, hogy elmélkedjenek, legtöbben a friss reggeli órákban. Arra viszont egy lelkipásztor sem ér rá, hogy ezt még előző este elő is készítse! Még ha nem is néz tévét az a pap, de csakis este tudja tanítványai családjait látogatni, jegyespárokat oktatni, óráira és szentbeszédeire készülni. így a legtöbb papnevelde rátért arra, hogy a punkták reggel, ima után kezdődjenek, és rögtön utána elmélkedjenek is róla.

— Vajon mondható-e, hogy az új szabályokkal már most minden zsinati elv maradéktalanul meg is valósul?

— A történelem tanúsítja, hogy még ha a legkarizmatikusabb rendalapítók, azoktól írt legeszményibb szabálykönyvek indítottak is el valamely közösséget, évszázadokkal később lezüllhetett az az intézmény. így csupán az a tény, hogy írtak egy jó szabálykönyvet, nem fog máról holnapra igazi reformpapságot érlelni. Ehhez kell még más is: eszményi példák, gondos családi környezet, igen erős szervezett kegyelmi háttér. — Az új szabályok feltételeznek egy szemináriumi imaközösséget. Az volna eszményi, ha a kispapok nagyböjt péntekjein tanáraikkal együtt végeznék a keresztutat, októberben együtt mondanák a rózsafüzért, sőt napi zsolozsmájukon is ott volna egy-két tanár. . . De hol van ilyen papnevelde ma? Este még a vacsorán is a tanárok képtelenek együtt lenni, hiszen mindegyik kijár templomokba gyóntatni, hitoktatni, bibliakört vezetni - olyan helyekre is, ahol néha 2-3 káplán is volt, ma egy sincs. Heti 10 oktatási óránkat még legalább annyi külső lelkipásztori óra is követi. így örül a tanár, ha kurzusa jegyzeteit becsületesen el búja készíteni, nemhogy még a közös imákban részt vegyen. Ezeket kinti templomokban már estére elvégezte mindegyik. — Ma irigykedünk, hogy volt idő, amikor nemcsak a pesti egyetemi kar, de vidéki papneveldék is folyóiratot tudtak szerkeszteni! Például Temesvárott a Hittudományi és bölcseleti folyóiratot, Esztergomban a Magyar Siont, Győrött az Evangéliumot, Szegeden a Papi Lelkiséget.

— Ez ma talán anyagi nehézségek miatt is lehetetlen?

— Igen. Például egy vidéki hittudományi főiskolán sincs külön tanára az Ó- és külön az Újszövetségnek. Arról ne is szóljunk, hogy az előírt hat kiképzési év öt vagy öt és fél évre sűrűsödik össze.

— Vajon az nem okoz nehézségeket, hogy a püspökségek többsége nem tud saját egyházmegyei papneveldét fenntartani?

— Ez legyen a legkisebb probléma. A zsinat, a nyomában kiadott Ratio Fundamentalis szembenézett vele. Majd a magyar szabályzat is. Egy kispap sem szakad eljövő lelkipásztori színhelyétől.