A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

177

Mert igaz, hogy hét egyházmegyének nincsen saját szemináriuma, a négy meglevő mind egyházmegyeközi. Ám a nyári szünetben legalább két hetet gyakorlati beosztásokban minden kispap saját püspöksége területén tölt el, részben a székhelyen (könyvtári, levéltári munkák), részben nagyobb plébániákon. Megismeri ki-ki saját leendő fölötteseit, munkatársait. Karácsony, húsvét asszisztenciás főpapi miséire is elmennek székvárosukba. Másfelől: minden tanári kar is több egyházmegyéből van összetéve; tehát egy tapasztalt pap elkíséri őket a más területen lévő szemináriumba is.

— Beszélgetésünk elején szó volt bizonyos vádakról. Azok az idézetek így csak légbőlkapott rosszindulat kifejezései?

— Néha igen. A kritikák többségét az váltja ki, hogy szemmel láthatólag lecsökkent a régi humán műveltség, még az egyházi gimnáziumokban is. Ennek viszont nem a papnevelés az oka — inkább a tantervek többszöri ingadozása a középiskolákban. A latin-görög kultúrán nyolc éven át való nevelődés ma már nosztalgia. Azon is vitáznak (például a História folyóiratban), hogy mennyire rontott a nemzeti identitástudaton, hogy 12 éven át a történelem nem volt érettségi tárgy. Ennek pedig vannak negatív hatásai a papi jellegű oktatásban, nevelésben is. - Igyekszünk kipótolni az első évfolyamok oktatásában, ami a klasszika-filológia, a művészettörténet és a történelem ismereti nívójában hiányos.

— Végül szeretnénk tudni, hogy az új szellemű szabályok révén emelkednek-e a hivatások?

— Ezen vég nélkül lehet vitatkozni, mint azon is, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás. Előbb fáradozzunk azon, hogy legyen sok többgyermekes család? (Ez a hivatások táptalaja.) Vagy legyen előbb sok eszményi pap, akik a családokat megújítják? Mind a kettőnek van példája a történelemben. Közkézen forog egy hivatási kézi- és imakönyv.

Talán külföldön is vannak „Nyáj a pásztorért” imák. Kéijük ezek segítségével a lelki támogatást.

OLVASÓINK LEVELEIBŐL

Kedves barátnőm, egy öregotthon lakója, nagy örömmel látta a szeptemberi szám 415. lapján már elhunyt testvérbátyja, dr. Csongor György tábornok nevét, aki mint fiatal orvos részt vett az első cserkészkiránduláson. Azonnal odaadtam neki azt a számot, mert olyan nagy örömet szerzett neki. (Ausztrália)