A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
175 — Említette, hogy egyes szabályok elévültek. Miért nem jók már a trentói zsinat után alakult ősi és bevált intézetek reguláskönyvei? — Világért sem gúnyolódunk a régi Alma Matereken. Mai nevelők viszont állítják, hogy a XVI-XVII. században túlságosan szerzetesi típusú elvek szerint nevelték a világi papokat is. Aminek két oka van. 1. A lelki élet mesterei Kempistől Rodericiuson és Avan cinin át a modern Mertonig 99%-ban szerzetesek voltak. Mostanában, a XX. században alakultak csak a világi papi lelkiséggel foglalkozó szaklapok, s írtak könyveket nekik. 2. Gyakorlatibb ok is van. Az első papneveldék hazánkban éppúgy, mint külföldön, jóidéig szerzetesek kezén voltak. Más a török dúlás után nem is akadt volna! Vácott, Veszprémben piaristák, Nagyszombatban, Kassán jezsuiták, külföldön főleg szulpiciánusok. A szerzetesek rendházaikban egy födél alatt laknak a kápolnával, könnyen megvalósíthatnak olyasmit, amit egyházmegyés pap nehezen tud napirendjébe iktatni. Ismét két példa: 1) Papi élet nem megy szentséglátogatás nélkül. Szemináriumban van rá mód, hogy egyénileg betérjenek kápolnájukba, de vannak közös adorációk is. Valaha ezek ebéd és vacsora után közvetlenül történtek. Mai kispap nem értené, hogy a (gyakorlati okból) mindig alagsorban lévő ebédlőből miért kell fölkapaszkodni a legfelső emeleti kápolnába, s onnan újból lejönni az étkezés utáni testmozgásra, sétákra? Majd fel ismét, tanulni. A fölszentelése után a plébánia gyakran 10-15 percre lesz a templomától. Ezért nem fog ebéd után menni a szentséglátogatásra, amikor reggel-este úgyis órákat tölt ott a gyóntatószékben, sekrestyében. 2) Ilyen változás a lelkiigazgató által adott elmélkedési anyag, a „punkta” kérdése is. Itt ugyan a mai mélylélektan szerint az lenne az eszmény, hogy szinte a párnája alatt Hogy Jézus megjelent övéinek, ez tény, különben érthetetlen lenne megváltozásuk. De milyen objektivitást lehet tulajdonítani nekik? A pozitivista és a szkeptikus mindig azt mondhatja: hallucinációkról, érzéki csalódásokról van szó. Ezekkel a szélsőséges nézetekkel nem foglalkozunk. De ha a jelenés nem is autoszuggesztió, vajon nem lehet azt mondani, hogy teljesen belső élményről, látomásról van szó? Az evangéliumi leírások szerint külső, objektív, érzékelhető jelenések voltak, az apostolok így fogták fel őket. Ez még nem jelenti okvetlenül azt, hogy Jézus valójában rajtuk kívül volt, fizikai valóságként közeledett hozzájuk. Lehet a megjelenés objektív valóság (tehát nem autoszuggesztió, képzelődés), ha nem is fizikailag külső, hanem lélekben megélt szellemi jelenlét. (Szabó Ferenc)
