A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

174

— A külföldi magyarság nemigen ülhet be magyar könyvtárak olvasótermeibe; ezért kérünk egy kis tartalmi ismertetést a magyar Általános Szabályzatról.

— Ötvenhárom gépelt oldalas könyv, szerkesztésében részt vett minden világi papokat képző szeminárium elöljárói kara. Végső formáját Szalai János, akkor már húszéves papnevelő tapasztalattal rendelkező pécsi pap adta meg. — Az I. főrész összefoglalja a vonatkozó zsinati aktákat, majd történeti kronológia szerint a magyar papneveldék megalakulását, illetve az azok számára kinyomtatott szabály- könyveket. A II. rész a szeminárium vezetőiről, tisztségviselőiről tárgyal. A III. taglalja a növendékek teljes értékű pappá képzését. Felsorol 13 erényt, amelyeket különösen elvár tőlük az Egyház. Mit jelent teljes értékű embernek lenni? Mi a természetfölötti lelkiélet? Mik ennek eszközei? Alpontokba foglalták, hogy milyen a teológiailag művelt ember. Utána következik a gyakorlati kiképzés, a vakáció. A IV. főrész leíija a regulákat, hogyan történjék a kispap fölvétele, és hogyan az elbocsátása. Függelékül öt űrlapmintát csatoltak: Kérdőpontok a kispap lelkiatyjához, a családot leginkább ismerő paphoz, magához a jelölthöz, az Ordináriusához, végül a nyári szünetben illetékes plébánosához.

— Vajon lényegesen különbözik a szabályzat a régebbiektől, például XI. Pius 1935-ben kiadott és akkor nagyon méltatott Ad catholici sacerdotii kezdetű körlevelétől?

— A régibb papságnak talán két vonás tűnik fel különbségként. Azelőtt is volt kérdőív, amit minden kispap nyár elején leadott a plébánosának, és nyár végén azt zárt borítékban a szemináriumnak eljuttatta. Ott is volt ilyen pont: Fuitne ex familia aliquis debilis, amens, vel epilepticus? A plébános habozás nélkül beírta a rovatba: Nemo. Mai pedagógusok, szociológusok és főleg mélylélektanosok nevetnének, ha egy adott családról szóló felmérés, környezettanulmány csak annyit írna, hogy egyetlen tag sem őrült, epilepsziás vagy idegterhelt. Ennél jóval többet kell tudnunk egy életre szóló elkötelezettséget vállaló pap esetében. Ezért minden prefektus tanévenként meglátogatja a kispap szüleit, elbeszélget a közös problémákról.

Más példa. Manapság minden növendék — néha külföldön is — jár ún. hospitálásra. Meg kell nézniük különféle templomok lelkipásztori módszereit, meg kell tapasztalniuk, hogyan bánnak hitoktatók a gyerekekkel. Majd megbeszélés, óravázlat alapján az illetékes lelkipásztor jelenlétében pár órát saját maga is megtart. Félévi váltásokkal lehetőleg több korosztályú gyermeknél szerez a kispap tapasztalatot, s az őt irányító hitoktató köteles információt adni erről. Ezt a tájékoztatást a növendék aktáihoz mellékelik.