A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

150

Babos István — Nagy Ferenc

VASÁRNAPI GOMDOLATOK

Május 1 - HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA JÉZUS AZ IGAZI SZŐLÖTÖ

A szentmise olvasmányai:

ApCsel 9,26-31; ÍJn 3,18-24; Jn 15,1-8

Jézus korában, az akkor még épségben levő jeruzsálemi templom homlokzatát aranyból kivert szőlőtő ékesítette. Kedvenc képe volt ez az Ószövetségnek. A 80. zsoltár szerint a választott nép a szőlőtő, és Isten a szőlősgazda, aki nagy gonddal azon van, hogy a tőke sokat teremjen. Sajnos, a gondos művelés ellenére a tőke nem hozott gyümölcsöt. Jézus magára alkalmazza ezt a hasonlatot: Ö az igaz szőlőtő, vesszői a tanítványok, akiknek életében bő gyümölcsöt akar teremni.

A hasonlat és az egész keresztény élet lényege a függés és egymásrautaltság Jézus és tanítványai között. Hogyan maradhatunk mi Jézusban? Önállóságunkat és függetlenségünket féltve költői túlzásnak magyarázzuk a hasonlatot. Nemcsak lelki, hanem természetes, biológiai életünkben is függünk egymástól. A mai ember az előtte levő generációk eredményeire (és kudarcaira) építi saját életét. Egyes tudósok szerint az „emberség” első jele őseinkben az élelem megosztása volt. Biológiai, gazdasági, szellemi, szociáüs életünk egymástól való függés, együttműködés eredménye.

Az együttműködés lehet személytelen, ugyanakkor igen eredményes. Gondoljunk arra, mi mindent kell összehangolni, hogy a repülő fölszállhasson. Épülhet ez az együttműködés szeretetre is, mint a szülő és gyermeke, házastársak, jóbarátok között megtapasztalható együttműködés. Erre utal Jézus példázata. Életünk elengedhetetlen feltétele az, hogy ha másként nem, legalább személytelenül együttműködjünk. De ha ez az együttműködés a szeretetből fakad, és abból táplálkozik, annak igen ízes és élvezetes gyümölcse lesz.

Képzeljük el a dúsan termő tőkét, amint roskadozik a harmatos és hamvas fürtöktől. Milyen szép gyümölcsöt hordoz a vessző, amely a tőkéből táplálkozik! Milyen gyümölcsöt termett az én életem? Mit tettem haszonlesés vagy visszafizetés nélkül, önzetlen szeretetből? Gondoltam-e arra, hogy az én munkám és erőfeszítéseim szebbé, jobbá és kellemesebbé tehetik a magam és embertársaim életét?