A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
149 lentét között fennálló feszültség állandóan arra emlékeztet, hogy gyakran elbukunk, azért állandóan szükségünk van Isten irgalmára, és naponta kell imádkoznunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket./" Valójában csak az Isten irgalma által felkínált kegyelem teszi lehetővé számunkra, hogy eljussunk a keresztény élet teljességére és arra a szeretettökéletességre, amely a földi társadalomban több emberiességet kelt életre. „Az Egyház minden apostolkodásának forrása és eredete Krisztus, az Atya küldöttje. Nyilvánvaló tehát, hogy a világiak apostol kodásának termékenysége attól függ, hogy mennyire eleven a kapcsolatunk Krisztussal, az Úr szava szerint (Jn 15,5): Aki bennem marad, és én benne, az bő termést hoz; hisz nélkülem semmit sem tehettek." (Határozat a világi hívek apostol kodásáról, 4.) A megváltó és megszentelő Krisztussal való egység feltétele a világi apostolkodás sikerének; egyedül Krisztus tudja felragyogtatni az emberi gyengeségben Istennek a világba áradó szeretetét. A legmélyrehatóbban a szeretet egyesíti az Egyházat és minden egyes tagját az emberiséggel, mivel a Krisztussal való hasonlóság, az ő képmására irányuló hasonulás mindenben engedelmessé tesz minket az Atya akarata iránt, és azt viszi végbe bennünk, hogy önmagunkat Isten dicsőségére és felebarátunk szolgálatára szenteljük. Amikor a világi hívek Istentől küldetést kapnak arra, hogy az ő szeretetét és az üdvösség igazságát különös módon megmutassák a világnak, sajátos elhívást is kapnak tőle az életszentségre: „mindegyiküknek — sajátos felelősségeik, adományaik és erőforrásaik szerint — vonakodás nélkül annak az élő hitnek az útján kell járnia, amely felszítja a reményt, és a szeretet által munkálkodik.” (Dogmatikai konstitúció az Egyházról, 41.) Forduljunk imánkkal az Egyházhoz, amely már eljutott az életszentség tökéletességére! Kérjük, segítsen minket, különösen a világi híveket, hogy növekedjünk a szeretet tökéletességében, és így hiteles tanúságot tudjunk adni a világnak a teljes emberségről! M. de G. S. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ Egyiptomban a vasárnap gyakorlatilag megszűnt keresztény módra megünnepelhető' munkaszüneti nap lenni. III. Parthéniosz alexandriai pátriárka elrendelte, hogy három hétköznapon - hétfőn, kedden és csütörtökön - a munkaidő után esti istentiszteletet tartsanak. Különösen fontos a csütörtöki, mivel a péntek muzulmán munkaszüneti nap.
