A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

14

IM. F.

A CSAVARGÓK BARÁTJA

1888. január 31-én halt meg Torinóban Bosco Szent János. Sokat szenvedett és nagy dolgokat vitt véghez egész 73 éves élete során. A mellékelt portré halála évében készült.

Mindig szegény volt, és hatalmas gazdasági vállalkozásokat hozott létre, kezdve papi tanulmányainak küzdelmes elvégzésével. Kétéves volt, amikor apját elvesztette; csodálatos édesanyja, Margit mama, fia egyéniségének és életszentségének meghatározásában, az első oratóriumok (napközi otthonok) házvezetésében, az egész szalézi rend megalapításában és kialakításában oszlopként állt János mellett.

Felszentelése után hat hónappal,

1841. december 8-án, amikor miséhez készült, egy tizenhat éves árva és szegény fiú, Bartolomeo Garelli, kíváncsian nyitott be a sekrestyébe. Mise után Don Bosco megtanította a keresztvetésre és az élet céljának megismerésére. így kezdődött a szalézi apostolkodás. A következő vasárnapon hatan, február 2-án pedig már húszán jöttek.

,,A természetfölötti majdnem természetes, a rendkívüli majdnem megszokott lett életében.” így jellemezte Don Boscót XI. Pius, aki fiatal papként még ismerte, 1934-ben pedig szentté avatta. Erős szervezet, hatalmas munkabírás, fényes emlékezőtehetség, lélekbe hatoló emberismeret, kiegyensúlyozott értelmesség, derűs optimizmus jellemezte. Természetfelettisége nem csupán a keresztény erények széles skáláját jelentette, hanem rendkívüli adományokat is, pl. csodatevő hatalmat.

Még pappá szentelése előtt sok hasznos dolgot megtanult és begyakorolt: gyerektársainak vasárnapi szórakozást biztosított (bűvészkedéssel, akrobata mutatványokkal, beszédekkel, közös rózsafüzérrel), dolgozott falusi munkákban, kávéházban, szakácskodásban, szabónál, kovácsnál, lakatosnál, asztalosnál.

Torino a múlt században az olasz egyházellenesség fővárosa volt. Don Bosco felkereste az államminisztereket, és nyíltságával, ne