A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

13 feladatát. Ő biztosít bennünket, hogy nem hagy magunkra. Ő Jézus Krisztusban mindent megadott nekünk. Higgyünk egyszülött Fiában. Mi már tudjuk, mit jelent az, hogy az Emberfia a halálból feltámad, és tudjuk azt is, hogy ha hűségesek vagyunk, a halál után mi is feltá­madunk. (Bóday Jenő) Sajgó Szabolcs VIRRADAT TÉLEN fehérben fürdenek a hangok fehéren nyújtózik a táj kristályhadakkal érkeztél az éjjel szenvedtél minden szenvedéllyel hajnalra poklainktól föloldoztatál s feloldozódtunk lassan mindahányan emlékeink bilincsein kinyílt a jégvirág ez is te vagy most még a téli virradat világa hull lobogva túltermelődött kínra borzalomra s tudom ha majd végleg maradsz nem lesz se tél se nyár Nem mi kezdjük a párbeszédet Istennel, mi inkább a választ ad­juk; Isten már régen szólt hoz­zánk. Először a világ által szólt hozzánk, amely körülvesz minket, mert Ö teremtette, és rányomta bélyegét. Van-e nyitott fülem, hogy meghalljam a dalát a világ­mindenségnek, mely Teremtőjét dicséri? Isten életem eseményei által is beszél, halkan, de félreért­hetetlenül. Az események nem véletlenek; Ö küldi őket. Minden öröm, mely életem betölti, az Ö ajándéka. Azokat az embereket, akikkel együttélek, és akikkel ta­lálkozom, Ö küldte nekem. A szenvedések és nélkülözések, ame­lyekkel viaskodom, mind felszó­lítások; általuk nyugtalan szíve­met magához akatja vonni. Per­sze az, amit Isten a teremtés ál­tal és életem eseményei által mond nekem, gyakran többértel­mű, és nehezen különböztethető meg vágyaimtól és terveimtől. Ezért vagyok és maradok ráutal­va Isten örök és végérvényes Igé­jére. A testté lett Igére kell hall­gatnom. (Heinrich Engel)

Next

/
Thumbnails
Contents