A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-01 / 3. szám

129

turgikus jellegét, amely akár a templomban, akár a családi otthonban megilletné.

9. Általánosabban szólva: az ökumenikus törekvés arra visz sok nyugati katolikust (katolikus közösséget is), hogy elhamarkodva átvegye a keleti liturgikus hagyomány bizonyos elemeit: énekeket, imákat, ikonokat. Gyakran szem elől tévesztjük, hogy Keleten ezek az elemek egyetlen szerves egészet alkotnak; ha mi kiragadjuk őket összefüggésükből, természetes életterükből, akkor ökumenikus buz- góságunk esetleg (és joggal) szent dolgok profanizálásának tűnik keleti testvéreink szemében.

10. A II. niceai zsinat 12. évszázadfordulójának egyik legsürgetőbb kihívása és legüdvösebb hatása a mi nyugati világunkban valószínűleg arra irányul, hogy saját nyugati hagyományainkat felelevenítsük, elmélyítsük, megtisztogassuk, időszerűvé tegyük a szentképek tisztelete terén, (a) Nyugaton pár évtizede modern képrombolás folyik; tanúsítják lekopasztott, csupasz falú templomok. El kell fordulnunk a képrombolás szellemétől, mert nem hiteles keresztény szellem, eltúlozva pedig eretnekség, (b) Még akkor is óvatosan, mérsékelten, ízléssel, bizonyos szent félelemmel kell eljárnunk, amikor a mai életérzéstől nagyon idegen (pl. barokk) egyházi művészetet vagy giccses templomi ábrázolásokat akarunk felújítani. A liturgikus ábrázolásokat, a szentképeket művészi szinten kell megalkotnunk; tehát tovább kell vinnünk a modern liturgikus művészet ápolását, (c) A liturgikus művészet minden vonatkozásában (megrendelőknek, közösségeknek, tervezőknek, alkotóknak) mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a liturgikus művészet szent mesterség, egyházszolgálat, kultuszszolgálat. (d) Élnünk kell az ikonok, a szentképek tiszteletét; becsüljük meg másokban ennek a tiszteletnek megnyilatkozásait (keresztút a stációk képei előtt, körmenet a képekkel, gyertyagyújtás, a feszületek és képek megcsókolása stb.), és mi magunk is gyakoroljuk.

Válaszok a 119. oldal kérdéseire

1. Teofilosz = „Isten barátja" (vö. Lk 1.3k; Csel 1,1).

2. Titusz, az egyik szentírási levél címzettje is.

3. Talentum. A Szentírás korában még csak becslés szerinti súlyokkal dolgoztak, melyek többnyire kőből voltak, később részben ólomból is. Még ma is lehet látni Keleten, hogy kövekkel vagy patkókkal mérnek.

4. Troász. Vö. Csel 16,8-11; 29,5-12.

5. Tabita, görögül Dorkász, ami annyit jelent: „gazella".