A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

12

Ez a szövetség megköveteli, hogy az ember ellene mondjon a Sátán csábításainak, amint Jézus is ellene mondott, tartson bűnbánatot, és higgyen az evangélium jó hírének.

így lesz része Isten országában, mely igazság, béke, öröm a Szentlélekben. Ez az új Szövetség.

(Bóday Jenő)

Február 28 - NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA ÁBRAHÁM SZÖVETSÉGE ISTENNEL

A szentmise olvasmányai:

Tér 22,1-2.90.10-13.15-18; Róm 8,31-34; Mk 9,2-10.

Próbáljuk beleélni magunkat Ábrahám helyzetébe.

Kiszakad a maga vérségi közösségéből, elhagyja hazáját, vándorbotot vesz a kezébe, és elindul világgá. Ez a világ az ő idejében valóban puszta és sivár volt. Úttalan utak, a föld tövist és bojtorjánt termett, vadállatok kóboroltak egyedül vagy falkában, a fű volt az egyetlen, ami a nyáj számára élelmet adott, fa és kő, amiből embernek, állatnak menedéket lehetett eszkábálni.

Mikor Ábrahám elindult övéivel, nyájával, az a tudat vezette, hogy az Úr, aki kihívta őt hazájából, új célt tűzött elébe, új hazát helyezett kilátásba, áldásáról biztosította, sőt ígéretet is kapott, hogy ivadékában áldást nyer a föld minden nemzedéke. Es íme, most az Úr Ábrahám fiát követelte.

Abban a korban egyes népeknél ismert dolog volt az emberáldozat. Ez a legtöbb, amit ember Istennek adhat — gondolták egyesek —: saját gyermekét.

Sokan töprengtek azon, mit jelenthet az, hogy Isten ilyen áldozatot kívánt Ábrahámtól. Mi lehet ennek az értelme? Próbatétel? Hogy kész-e a legkedvesebbet is, a remény, az ígéret hordozóját is feláldozni Istennek? Vagy inkább kifejezése annak, hogy Isten nem kíván ilyen áldozatot? Vagy pedig előképe ez annak az áldozatnak, melyet az örök Atya hoz meg, midőn egyszülött Fiát adja oda érettünk? Mély titkok ezek.

A mi szempontunkból kérdezzük meg magunkat, mi az, amit tőlünk kér az Ur. Mert mindegyikünktől kér. Ez a szövetség feltétele. Mindenesetre nem valamit kér. Van, amikor gyermekedet kéri, mikor annak hivatást ad, hogy megelégedve az Üdvözítő sorsával, a lelkek üdvösségét szolgálja. És amit mindig kér, az önmagunk. Hogy higy- gyünk benne, bízzunk benne, s vállaljuk a keresztény élet nagyszerű