A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
117 FI ATA LÓKNAK Babos István A KERESZTSÉGI SZERTARTÁSOK MAGYARÁZATA Régebben a felnőttek szertartását használták a gyermekek keresztelésénél is, és a gyermek nevében a keresztszülő válaszolt. 1969. május 15-én jelent meg az új, gyermekkeresztelési szertartás. Ennek a szertartásnak a hivatalos magyar fordítását követjük az alábbiakban. A szertartás öt fő részre osztható: 1. A gyermek fogadása, 2. Igeliturgia, 3. A keresztelés, 4. A keresztség hatását megvilágító szertartások, 5. Befejező szertartás. I. A gyermek fogadása 1. Isten hozott közénk A II. vatikáni zsinat előtt a keresztség igen szűk körben, rendszerint a pap, keresztanya és esetleg pár rokon jelenlétében történt. Sok helyütt a társadalmi szokások tiltották az édesanya jelenlétét. Az új liturgia azt sürgeti, hogy a keresztelő legyen ünnepélyes és emlékezetes esemény. A szülők, rokonok és, ha lehetséges, az egész közösség részvételével történjen. A keresztség igen fontos pillanat életünkben. Általa leszünk Isten gyermekeivé. Név- és születésnapunkat is megünnepeljük; így illő, tanulságos és a hit átadása szempontjából igen fontos lenne, hogy megemlékezzünk arról a napról is minden évben, amelyen Isten népének tagjaivá, Isten gyermekeivé lettünk. Az új liturgiában a keresztény közösség azzal akarja kifejezni örömét, hogy a pap és a hívek a templomajtóban várják az újszülöttet és kíséretét. Rövid idővel azelőtt milyen mozgásba hozta a családot az újszülött érkezése! Virágcsokor, dísztávirat, telefon, képeslap, személyes látogatás a kórházban mind azt mondta: Isten hozott közénk! A keresztelés napján új, nagyobb család, Isten családja fogadja
