A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-01 / 3. szám

116

során végezte Nagyszombatban. Most már a teológiai tudás és az évekig tartó aszkétikus gyakorlatok fényében, érett, férfias reflexióval, apostoli nagy eszmék kialakult látószögében hatolt be olvasmányai, elmélkedései anyagába. A 30 napos lelkigyakorlatok magányában vizsgálta, mennyire sikerült Jézus szellemét elsajátítania, igyekezett Krisztussal való kapcsolatát még jobban elmélyíteni. Emellett segítette a novíciusmestert munkájában, és vezette a nagyszombati főgimnázium Mária Kongregációját is.

A sok elfoglaltság közepette gyorsan múlt az idő. A harmadik próbaév végén a következő jelentést küldték róla a tartományfőnöknek:

,,A páter készséggel és jószívvel vállalt minden szolgálatot. No- víciusainak ügyesen magyarázta a keresztény hitigazságokat. A tanulóifjúság kongregációját nagy sikerrel vezette. A Jézus Társaság alkotmányát nagy szorgalommal és jó eredménnyel tanulmányozta. Alkalmas szónoklásra, lelkigyakorlatok adására, gyermekek oktatására."

1906. február 2-án Kalocsán tette le P. Bíró az ünnepélyes négyes fogadalmat. Egyik kezében égő gyertyát, a másikban fogadalmainak saját kezűleg írt szövegét tartotta. A szentmisét az általános rendfőnököt helyettesítő P. Molnár, kalocsai rektor mondta. Saját áldozása után az Úr Jézust az Oltáriszentségben a paténa fölött tartva fordult a fogadalmat tevő felé. P. Bíró felolvasta fogadalmainak szövegét, majd összehajtva a papírlapot, a Szentséget tartó pap szabad ujjai közé helyezte azt, és megáldozott. A kórus pedig rázendített Szent Ignác felajánló imájára: „Suscipe, Domine, universam meam libertatem. .. Fogadd, Uram, teljes szabadságomat. . ."

A kalocsai konviktus élén

A harmadik próbaév elvégzése után P. Bírót Kalocsára küldték elöljárói a Stefaneum nevű, jezsuita vezetés alatt álló konviktus főprefektusaként. Nagy felelősség és gond nehezedett a vállára. Az intézet minden nevelési, iskolai és anyagi ügye reá tartozott. Két osztályban még hittant is tanított.

„Fölkérem, komolyan reformálja meg a konviktust" — fogadta érkezésekor az új főprefektust a P. Rektor.

Hogyan fogjon a reformhoz? Főleg a VI I—VII l-os nagy fiúk jelentettek problémát. A bizalom és szeretet módszere, a nagyobb kedvezmények és szabadság megadása csődöt mondott náluk. A Páternek saját tapasztalata alapján kellett rájönnie arra, amit az év végén a jezsuita provinciális, P. Schwartzler így foglalt össze: „A nevelőnek úgy kell bemutatkoznia, hogy fogai is vannak, amelyekkel harapni is tud,

(Folytatás a 125. oldalon.)