A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

82 nus megengedte a magzat elpusztítását abban az esetben, ha azt az anya életének megmentése kikerülhetetlenül megkívánta. A hitfejlődés későbbi stádiumában a vértanúk ereklyéinek tisz­telete, a Szűzanya mennybemenetelének hite, az angyali üdvözlet és Mária szeplőtelen fogantatásának liturgikus ünneplése, valamint az Egyház szentségi életére épülő spiritualitás fokozatosan gazdagodó hátteret biztosítottak az élet valláserkölcsi alapokból fakadó ösztö­nös tiszteletének. Ennek az ösztönös tiszteletnek legmélyebb alapját tehát az a tény adja meg, hogy az Isten belekapcsolódott az emberi történelembe, és Egyszülött Fia emberi életet öltve magára a bűn ki­vételével mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Amint a II. vatikáni zsi­nat mondja, az a tény, hogy Krisztus az emberi természetet magára öltötte anélkül, hogy azt magába olvasztotta volna, minden ember számára mérhetetlen méltóságot biztosított. „Ö ugyanis, az Isten Fia, megtestesülésével bizonyos módon egyesítette önmagát minden em­berrel." Ennek a tiszteletnek történelmi fejlődésére nem térhetünk ki. Elég annyit megjegyezni, hogy ez két jelentős forrásra támaszkodott: az egyházi tanítóhivatalra, valamint az erkölcsteológia elméleti és gyakorlati vizsgálódásaira. (Folytatjuk.) A SZENT CSALÁD - ÉS A MAI FÁJDALMAS CSALÁDI PROBLÉMÁK A kanadai (ontariói) London püspöke levelet küldött egyházmegyéje ka­tolikus híveinek a Szent Család 1986-os ünnepére (december 28-ra). Lapunk ol­vasóinak elég tekintélyes része él a londoni egyházmegyében; ők már ismerik ezt a levelet. Érdemesnek tartjuk, hogy lapunk minden olvasójához eljusson. Megis­merhetik belőle lényeges vonásaiban a katolikus álláspontot - hittani felfogást és lelkipásztori magatartást - a felbomlott családokkal, rendezetlen házasságok­kal kapcsolatban. Krisztusban Kedves Testvéreim! Ma a Szent Család ünnepét üljük. Az Egyház a családi élet szent jellegére irányítja figyelmünket, és arra, hogy a család mennyire fon­tos jólétünk minden tekintetében. A názáreti Szent Család arra szó­lít fel, hogy imádságos, békés, megbocsátó, szerető, örömtől sugárzó családokat alkossunk. Mint a Szent Család tette, hordoznunk kell egy­más terheit, és meg kell nyitnunk szívünket és otthonunkat az egye­dülállóknak és az otthontalanoknak. Nemcsak az egyes családoknak kell gyakorolniuk a vendégsze­retet erényét. Minden egyes plébánia olyan család, amelynek szüksé­

Next

/
Thumbnails
Contents