A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

83

ge van arra, hogy újra felfedezze hivatását: ez arra szól, hogy meleg, szívesen befogadó családi otthonná váljon. Ebben az esztendőben arra kérlek benneteket, hogy egész különös szeretettel fogadjátok be a plébániátokhoz tartozó különélő és elvált személyeket. Olyan emberek ők, akiknek a megszakadt kapcsolatok okozta megrázkódtatást, a szertefoszlott álmok és meghiúsult remények kínjait kell elszenvedniük. Lényeges dolog, hogy ti, akik különéltek és elváltatok, tudjátok, hogy mi a ti családotok vagyunk, és segíteni akarunk rajtatok szenvedéstekben. Tudjuk, hogy még akkor is, ha a házasság felbomlása nem a ti hibátok, rátok nehezedik egy fajta bűntudat és kudarcérzés. Tudjuk, hogy a válást és a különélést gyakran követi szegénység, nélkülözés. Tudjuk, hogy nagy kellemetlenségeket tapasztalhattok számos közösségi keretben, még plébániátokon is.

Mint az egyházmegye fő tanítója tisztázni kívánok néhány félreértést, mely makacsul tartja magát. Különélő és elvált személyeknek nyitva áll a lehetőség a szentáldozáshoz, kivéve, ha újraházasodtak az Egyház engedélye és áldása nélkül. Még azoknak sem, akik újraházasodtak az Egyház engedélye nélkül, nem kell távolmaradniuk a szentmisétől, és nem szabad feladniuk a reményt, hogy lesz megoldás a nehézségeikre. Egyházi bíróságunk létének az az értelme, hogy tanulmányozza az első házasságok helyzetét, és megállapítsa, hogy érvényesek voltak-e,vagy sem. Több olyan házasság, mely zátonyra fut, sose volt érvényes házasság megkötésének pillanatától fogva. Az ítéletet hivatalosan az Egyháznak kell kimondania a házassági bíróság által.

Ma, a Szent Család ünnepén, felhívom az egyházmegye minden lelkipásztori munkását: csatlakozzanak hozzám, együtt fejezzük ki az Egyháznak azt az óhaját, hogy szolgálatára legyünk azoknak, akik a különélés és a válás megrázkódtatásától szenvednek. Szerető nyitottságunk megkönnyítheti azt a súlyos terhet, amelyet most hordoznak. A plébánia Krisztusnak a világba állított szentségeként mutatkozik meg, amennyiben szeretettel kiáll, hogy hitet tegyen a különélők és az elváltak méltósága mellett.

Bizonyos plébániáinkon és városainkban léteznek támogató csoportok kifejezetten a különélők és az elváltak számára. Jóváhagyom ezeket a csoportokat, és lelkesen támogatom. Minden plébániánkon különös szükség van arra, hogy a felbomlott családokból származó gyermekek segítségére siessünk. Külön előnyben kell részesíteni őket azzal, hogy az oltárszolgálatra kérjük fel. Siessünk segítségére a család minden olyan tagjának, akiket lelkipásztori szolgálatunkkal elérhetünk. Különös erőfeszítéseket kell tennünk a válást vagy különélést közvetlenül követő időszakban, hogy az emberek mellé álljunk a fáj