A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

81

méhében eltelt a Szentlélekkel, és ujjongott örömében, amikor a meg nem született Istengyermek Erzsébetet meglátogatta (Lk 1,14—41). Erzsébet Máriát mint „az én Uram anyját" köszönti, és „méhének gyümölcsét áldottnak" tiszteli. Ezek az evangéliumi kifejezések az isteni kiválasztottság tényén kívül arra is utalnak, hogy az ősegyház számára az anyaméhben rejlő élet különleges fontossággal rendelkezett, és nem viselt magán lényeges társadalmi különbségeket a születés utáni állapottal szemben. A feltámadás tapasztalata és Jézus isten-emberi mivoltának felismerése, valamint az emberi test feltámadásába vetett hit későbbi kialakulása csak alátámasztották ezt a tiszteletet, ami végső fokon a keresztény hit legmélyebb valláserkölcsi ösztönéből fakad.

Ugyanakkor az Újszövetség kifejezetten nem foglalkozik a magzatelhajtás kérdésével, és erre alkalmazható normatív megállapítások sem találhatók a szövegekben. Ezek a későbbi patriszti- kus és skolasztikus teológia fejlődésének és a pe- nitenciális fegyelem kialakulásának következményei, amelyekben a Sep- tuagintában tett megkü- Klaudia ellágyulva szemléli gazdag „fészekalját” lÖnbÖZtetés nagy szerepet játszott, először a keleti egyházban, és később a nyugatiban is.

Az első századok egyháza a Római Birodalom elfogadott gyakorlatával szembehelyezkedve világosan elítélte a magzatelhajtást. Az első század végéről származó és katekizmusként használt „Dida- khé"ban, az „Apostolok Tanítása" című gyűjteményben a következő parancs található: „ne öld meg a magzatot, és ne pusztítsd el az újszülöttet". Pseudo-Barnabás levele ugyanebből a korszakból megismétli a tilalmat. A második század kezdetétől több forrás is tanítja ugyanezt. Köztük legvilágosabb Tertullianus ismételten leszögezett álláspontja, amely abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az ember létrejötte testben és lélekben egyaránt a férfi spermájából ered (traducionizmus). így érthető gyakran idézett, de magyarra nehezen fordítható megállapítása: „homo est qui futurus est", ember már az is, aki érkezőben van. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy Tertullia-