A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

80

Problémák és Megoldások

Somfai Béla

A SZÜLETENDŐ EMBER MÉLTÓSÁGA

(Második rész)

A keresztény álláspont gyökerei — I

A kereszténység olyan világban vert gyökeret, amelyben ismert és különösebb fenntartás nélkül elfogadott volt a magzatelhajtás. Ennek ellenére minden jel arra utal, hogy az új vallásközösség kezdettől fogva elítélte a születendő élet elpusztítását. Ez a tény csak részben magyarázható meg a zsidó vallásos és erkölcsi hagyományokkal, a- melyekhez az ősegyház olyan közel állt. A magzatelhajtásra vonatkozóan ugyanis a zsidóság álláspontja nem volt teljesen egyértelmű.

Az ószövetség népe meg volt győződve arról, hogy Isten formálja a gyermeket anyja méhében, de csak születésekor leheli bele az élet lelkét („nesamah", Gén 2,7). A gyermek valójában csak ekkor tekinthető „nepheS"-nek, lélekkel rendelkező embernek. Az ószövetségi Szentírásban csak egy szöveg utal magzatelhajtásra: Ex 21,22. Értelmének világosabbá tételére a szöveg hellenisztikus változata a Septuaginta görög fordításában különbséget tesz a még „nem formált”, tehát lélekkel nem rendelkező és a „formált" magzat között. Az utóbbi elpusztításáért halálbüntetés járt, még akkor is, ha az nem szándékosan történt. A rabbinista tanítás csak Jeruzsálem lerombolása után alakította ki a biblikus hagyományok alapján a napjainkig érvényben tartott álláspontot: az emberi élet Isten teremtménye, a magzat születéséig azonban anyja testének része marad, mivel csak ekkor kapja meg lelkét.

Az őskereszténység elfogadta ennek a tanításnak az első részét, de kezdettől fogva visszautasította a második megállapítást. A Jézus gyermekségéről szóló evangéliumi történetekből kiviláglik a közösség nagy érdeklődése és szeretete az újszülöttek és a meg nem születettek iránt. Az evangéliumok gondosan megjegyezték, mennyire szerette az Úr Jézus a gyermekeket. Szt. Lukács evangéliuma szerint (18,15), az Úr „kisdedeket" (brephé) engedett magához. Az angyal nem Jézus születését, hanem a Szentlélek erejéből fakadó fogamzását jelzi Máriának; ő a Magasságbeli Fia és a választott nép tagja létezésének kezdetétől. Hasonlóan a „kisded" (brephosz) Keresztelő János már anyja