A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

60

hogy Jézus „hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.” Mint minden, ami Jézussal kapcsolatos, így megkísértésének puszta ténye is kinyilatkoztatás. Megvilágítja emberi természetünket és Isten elgondolását velünk kapcsolatban.

A kísértés, melynek az ember már mindjárt a kezdetben nem tudott ellenállni (mai olvasmány), s ami aztán befolyásolta az emberiség egész üdvrendjét (a szentlecke), a kísértés nem valami idegen járulék teremtett emberségünkhöz, nem szükségszerűen valamiféle „ellenséges cselvetés”. A viszonylagos szabadságunk, a döntési képességünk, a szabad akaratunk — vagyis Isten képére alkotott önmagunk titka hordozza a kísértés lehetőségét. S hogy ténylegesen állandóan ki is vagyunk téve neki, hogy ott „kísért” állandóan a mindennapi életünkben, azt pedig ennek a még nem tökéletes világnak — melynek mi is részei vagyunk — a ténye hordozza. Aztán hogy saját kesze- kusza vágyaink vagy ez az össze-vissza világ, a benne hatékony rossz állít döntés elé kikerülhetetlenül, az már a következő kérdés. Ebben az értelemben a kísértés egyszerűen az istengyermeki szabadságunkkal adott döntési képesség és annak nem nehézségek nélküli gyakorlása ebben a világban, ahol „megváltásunk még csak reménybeli”. Ilyen értelemben imádkozunk a miatyánkban, hogy „ne vígy minket a kísértésbe”, mert ismeijük gyengeségünket, s hogy milyen könnyen elbukunk. Mert a világban működik a gonoszság titka, s mert minden döntésnél adott a tényleges elbukás lehetősége. Mert értelmünk homályosan világol, s mert akaratunk hajlik a rosszra. Hogy tehát Isten ne engedje, hogy az élet olyan döntések elé állítson, melyekhez nem tudunk felnőni.

Isten senkit sem csábít a rosszra. Ö a világosság Atyja, akitől csak jó adomány jön. Mint például ez a konkrét életünk ebben a konkrét világban, állandóan kitéve a kísértésnek. Az ő jóságfogalma nem a miénk maradéktalanul. Ezért a leghelyesebb lelkületűnk az, ha a számunkra érthetetlen, kínos, fájdalmas helyzeteket is neki hálát adva fogadjuk, az ő kezéből. Kísértéseinket is.

Március 15 - NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA AZ EGYETLEN ISTENI SZERETET SZÍNEI

A szentmise olvasmányai:

Tér 12,1-4; 2Tim 1,8-10; Mt 17,1-9.

Nagyböjt az elmélyültebb imádságnak, a több és leleményesebb önmegtagadásnak, lemondásnak, a felebaráti szeretet érzékenyebb szí-