A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

561 litikáját. A hiereiai zsinatot a többi pátriárka elítélte. IV. Leó rövid uralma (775—780) enyhülést ahozott. Amikor a kiskorú VI. Konstantin (780-797) helyett anyja, Irén vette át a kor­mányzást (780-802), szilárdan eltökélte, hogy az egész birodalom­ban visszaállítja a képek tiszteletét. Erős támaszra talált egyik főtiszt­viselőjében, Taraszioszban, akit 784-ben megválasztatott pátriárká­nak. Irén egyetemes zsinatot hívott össze Konstantinápolyba. Kérésé­re I. Adorján pápa két legátust küldött: Péter latin „prelátust” és Pé­ter görög szerzeteselöljárót (mindkettő római volt). Nyugatról más nem jött; mintegy 350 gö­rög püspök alkotta a zsina­tot. Megnyitásán 786 nya­rán a két császár (anya és fia) is részt vett. A császári test őrség azonban, képrom­boló püspökök bujtogatásá- ra, betört a templomba, és szétszórta a gyülekezetei. Irén a zsinatot áthelyezte Niceába, és ott a következő őszön Tarasziosz pátriárka vezetésével szerencsésen le is zajlott. A zsinat legelső égető problémája volt elég nagy­számú képromboló püspök jelenléte. Az első három ülé­sen azt a megoldást találták, hogy miután kilenc metro- polita és két érsek esküvel megtagadta eretnek nézete­it, az összes előzőleg kép­romboló felfogású püspököt elismerték a zsinat teljes jogú tagjának. A negyedik és az ötödik ülé­sen a bibliai és patrisztikus hagyomány fényében megvizsgálták a ké­pek tiszteletének dogmatikai alapjait. Róma legátusai azt kívánták, hogy a zsinat ítélje el a 754-es hiereiai zsinatot; ezt tárgyalták meg a hatodik ülésen. Október 13-án a hetedik ülés megfogalmazta a dog­matikus határozatot a képek és szobrok tiszteletéről; ennek főbb ta­nításaira később még visszatérünk. Irén császárnő azt kívánta, hogy a zsinatot Konstantinápolyban magában a császári palotában fejezzék be; ez történt október 23-án a nyolcadik üléssel, ahol a határozatokat Az Istenanya angyalokkal és szentekkel (VI. század)

Next

/
Thumbnails
Contents