A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

546

ság, szenvedés stb.). Úgy tűnik, hogy ha az Egyház még ma is szóba meri hozni a jézusi ,,örömhírt”, azzal csak megalázó nemtörődömségéről, elfogadhatatlan naivságáról tesz tanúbizonyságot.

Az evangélium realizmusa. El kell azonban ismernünk, hogy Jézus körül az emberek emberi helyzete nem volt különb a mai világnál. Azt is be kell látnunk, hogy Jézus nem volt se naiv, se lelkiismeretlen; tudta, hogy hallgatói milyen életkörülményekkel és milyen belső beállítottsággal rendelkeznek. A mai Egyház szintén: minden hibája mellett se butasággal, se cinizmussal nem vádolható, amikor fáradhatatlanul hirdeti Isten Királyságának örömhírét. Es Jézusnak is, a mai Egyháznak is van józan, higgadt, elszánt, hívő hallgatósága.

Az evangélium meredélyei. Tulajdonképpen a mai Egyházzal a mai világ meglehetősen számot vet. Elismeri történelemalakító teljesítményeit, meghallgatja a mondanivalóját, megbotránkozik a mulasztásain, belső következetlenségein. Az Egyház meglehetősen korán, történetének legelső évtizedeiben megszervezett intézményként is elfoglalta helyét a világban; ez a helyzetét jelentősen megkülönbözteti Jézusétól.

Jézus csak egyetlen személy volt. Mással nem rendelkezett, mintáz evangéliummal. Rejtélyes tulajdonsága volt Jézusnak az, hogy mások kérdéseire, kíváncsiskodúsaira, szorongásaira, felelősségre vonó kérdéseire nem felelt, nem adta meg az emberileg elvárható választ. Néha csodáival kisegítette az embereket kínos helyzetükből; de nem magyarázta meg (magukból az emberekből és a helyzetekből kiindulva) az általános, botránkoztató, lesújtó problémákat; nem is oldotta meg azokat. Még Keresztelő Jánosnak sem adta meg azt a feleletet, amelyet elvárt. Es a saját maga ellen elkövetett igazságtalanság emberi megértését vagy megoldását sem mozdította elő.

Amikor az evangéliumot hirdette, mintha csak félig-meddig törődött volna azzal, hogy milyen fogadtatásra talál. Ezzel egyébként az Egyház is valahogy ugyanígy van.

Jézus hallgatása. Azt, hogy Jézus nem beszél, sokszor nehéz elviselni; nehéz a pozitív értelmét is megtalálni. Könnyű elcsüggedni és „lelépni’. Nem sok értelme lenne azt találgatni, hogy bizonyos alapvető és általános problémákról (az igazságtalanságokról, a szenvedésekről stb.) Jézus mit mondana, ha beszélne róluk. Amit Jézus nem mondott el, azt nem is akarta elmondani. Ha Jézus csendjét a saját zajongásunkkal töltjük ki, akkor sehova se jutunk.