A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
547 Ha megpróbálunk hallgatni — és rendületlen állhatatossággal hallgatni — Jézus csendjére, azzal legalábbis nem rontunk el semmit. De valószínűleg többre is visszük. Jézus mélységei. Akik tudtak így hallgatni, először arról bizonyosodtak meg, hogy Jézus hallgatása nem szórakozottság, nem figyelmetlenség, nem részvétlenség, nem tanácstalanság, nem tehetetlenség. Később azt is észrevették, hogy Jézus hallgatása kitágítja megismerésünk korlátáit: megszünteti azt, hogy a nagy problémákat mi bezárjuk egyrészt önmagunkba, másrészt a saját korlátoltságunkba, szorongásaink szorításába. Es ha ezek az abroncsok szétpattannak, akkor valami többet megértünk? Igen — de nem mindent. Senki soha nem fogja kielégítően megmagyarázni a gonoszság, az ártatlan szenvedés miértjét. Jézus szűkszavúságának és hosszú hallgatásainak hátterévelazon- ban élesebben vésődik belénk az evangélium veleje: „Ez a világ, amilyennek látjuk, eltűnőben van.” „Isten Királysága egészen közel jött.” „Bízzátok rá magatokat az Örömhírrel’ Január 31 - ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP A VILÁG ÉS AZ EVANGÉLIUM SZELLEME A szentmise olvasmányai: MTörv 18,15-20; lKor 7,32-35; Mk 1,21-18. A Királyság Hírnöke. Isten Királyságának betörése a világba közösségi élménnyé válik a kafarnaumi zsinagógában. Jézus olyan, mint egy forrás, amelyből őserőyel tör fel Isten igéjének árama. Nem csupán ismételgeti és fejtegeti az írásokat, hanem elevenné is teszi, újjáteremti. A hallgatókat két ellentmondásos indulat tölti el: boldog ámulat és meglepett rémület. Jézus igehirdetése állásfoglalásra késztet: vagy elfogadjuk, hogy felforgasson az Isten szava, vagy pedig ellene lázadunk. Szellemmozdulás. Valaki felkiált: „Mit akarsz tőlünk, Názáreti Jézus? Vesztünkre jöttél?!” Nem kell feltétlenül valami szellemi lénytől megszállottnak lenni ahhoz, hogy ilyen kiáltás törjön elő; normális dolog, ha Jézus szava ezt a hatást váltja ki belőlünk. — Bizonyos értelemben az evangélium tényleg vesztünkre jött. Annyira gyökeresen átrendezi velünk született belső világunkat, emberségünket, hogy azt joggal mondhatjuk lerombolásnak, megszüntetésnek. Amíg ilyesmit nem tapasztalunk, addig Jézus evangéliumát igazában még nem hallottuk meg. — Jézus zsinagógái hallgatójában különös sejtések derengenek: „Te vagy a Szent! Az Isten Szentje!” Az evangélista meg
