A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11. szám

506

tettemmel, s akkor legjobban a tükörképem fájt, s ez mindig jobban fájt a gyerekkori veréseknél is.

Egyébként a családban nem volt a legvirágosabb a helyzet. Apám alkoholizmus áldozata lett, s nem voltak ritkák a családi jelenetek. Anyámat nagyon sajnáltam és féltettem. Apám sohasem vert bennünket ittassága miatt, de a pszichológiai nyomások elegendőek voltak ahhoz, hogy megteremtsék a válás előfeltételeit. Egyszer el is költöztünk testvéremmel és anyámmal anyai nagyapámékhoz, de apám fenyegetésére, hogy késsel fogja megölni anyámat és később saját magát, visszaköltöztünk, s bizonyos kényszerbékességben éltünk egészen a következő, a végleges válásig.

(Folytatjuk.)

MENNYIRE ISMERED A BIBLIÁT?

Valamennyi válasz P betűvel kezdődik

1. Nem volt tagja a Jézus által kiválasztott, 12 emberből álló csoportnak, és — az Istenember földi élete során — nem is volt együtt Jézussal sehol (nem ismerte Öt akkor), mégis apostol lett.

2. Mózes könyveit összefoglaló néven így is nevezik.

3. A régi Egyház szóhasználata óta az ígéret földjének tulajdonneve. Nagyjából a bibliai történetek színhelyét úja körül; többnyire a Földközi-tenger,a szír-arab puszta, a Libanon déli vége és a Holt-tenger közti vidéket értik rajta.

4. Eredetileg Simon (vagy Simeon) volt a neve, Jónás (vagy János) fia Betszaidából. Galileában, később a Gennezáret-tó mellett Kafamaumban mint házas halászember élt. Az evangéliumok beszámolója szerint Jézus ott hívta meg tanítványának, s egyben új nevet adott neki.

5. Krisztus második eljövetelét így is nevezik.

6. A jómódú zsidó sátorkészítőnek, Aquilának a felesége.

7. Három méter magasságig is megnövő iszapcseije, a régi Egyiptomban elterjedt volt, ma csaknem kiveszett. Szárának belét íróanyag előállítására használták: vékony csíkokra vágták, keresztben egymásra és egymás fölé ragasztották, lepréselték, kisimították és megszárították. Gyakran kb. 20 ilyen lapot könyvtekerccsé ragasztottak össze; rendesen csak a belső oldalára írtak.

8. Eredetileg aratási ünnep volt: bemutatták a zsengéket hálából a jó termésért. A későbbi zsidó hagyomány a Sinai szövetség megkötésének emlékünnepévé tette. A keresztények ekkor a Lélek elküldését ünnepük.