A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
478 zésre) is; katolikus hivő ortodox vagy ókatolikus paptól is felveheti az adott helyzetben szükséges szentségeket. 2. Hasonlóképpen keleti ortodox vagy ókatolikus hivő, ha nem tud eljutni a saját egyházának a liturgiájára, áldozhat a katolikus szentmisén; katolikus részről erre nem kell semmi külön engedély. Viszont ezt nem teheti meg olyan vidéken, ahol a saját egyházának is van liturgikus közössége.- E sorok Írója pár éve első gyónásra és áldozásra készített elő egy görögkeleti leányt, olyan városban, ahol vannak ugyan görögkeleti templomok, de csak ukrán és román nyelvűek. A lány egy éven keresztül rokonaival állandóan a mi templomunkba járt, és első áldozása után rendszeresen áldozott. Elég nagy (14 éves) volt ahhoz, hogy megértse: a katolikus áldozások mellett továbbra is megmaradt görögkeletinek. Magyarországon élő szülei beleegyeztek a dologba. (A fenti két szabály vonatkozik a bűnbánót szentségére és a betegek kenetének szentségére is. Kórházszolgálat során már nemegyszer megtörtént, hogy görögkeleti haldoklónak a mellette lévő családtag szives és hálás beleegyezésével szentségi feloldozást adtam, és feladtam a betegek kenetét.) 3. Katolikus hivő soha semmi szín alatt nem veheti magához a reformátusok, evangélikusok, általában a protestánsok úrvacsoráját. Ugyanez a gyakorlati szabály érvényes a svéd lute- ránusok és az anglikánok úrvacsorájára is (a fentebb említett valószínűségek ellenére; az Eucharisztiájuk érvényességének hivatalos elismerése jogosít majd esetleg a jövőben arra, hogy tevékenyen bekapcsolódjunk a liturgiájukba.) — Ténylegesen nemegyszer előfordul, hogy katolikusok magukhoz veszik az úrvacsorát; ezt vagy jóhiszemű buzgóságból és tévedésből teszik, vagy pedig a szentségi élet szabályainak többé-kevésbé tudatos és szándékos, tehát bűnös semmibevevéséből 4. Protestánsok és anglikánok a katolikus egyházban nem járulhatnék szentáldozáshoz. Még akkor sem, ha egyébként gyakran, sőt szinte állandóan a katolikus vasárnapi misét látogatják. A katolikus Eucharisztiára csak az jogosítja fel őket, ha formálisan felvételt nyernek a katolikus Egyházba. - Kivételek az általános szabály alól lehetségesek. Három példát szeretnénk említeni, a) Ha egy protestáns vagy anglikán személy katolikus féllel házasságot köt, kívánságra a katolikus püspöktől esetleg engedélyt kaphat arra, hogy a nászmisében áldozzon, b) Anglikán vagy protestáns beteg katolikus paptól felveheti a betegek szentségeit (bűnbánatot, betegek kenetét, szentáldozást), ha a saját lelkésze nem áll rendelkezésre; szükséges, hogy önként kérje. A pap igyekszik meggyőződni arról, hogy a beteg hite és lelki felkészültsége elegendő feltételt biztosít. c) Hasonló helyzet állhat elő börtönben vagy üldözés idején.
